bv pszichologia 2

A kábítószer-probléma pszichiátriai megközelítése

2006-05-02T10:32:00.000-07:00

Egyes kutások szerint, az íriszen a kokain- és a herionabúzus fehér vonalakat képez. A két szer és a nikotin fogyasztása az agyban bizonyítottan molekuláris szintű elváltozást eredményez.

A kábítószer-probléma pszichiátriai megközelítése

A pszichológia és a pszichiátria metszéspontja a pszichoterápia, azaz a gyógyító/segítő foglalkozás. A kábítószer-probléma a börtönökben egyre nagyobb mértéket ölt, ezért ilyen szempontból is meg kell vizsgálni.

Gerevich József szakmai útmutatója alapján

A kábítószert úgy is meghatározhatjuk, mint kémiai alapú megerősítés. (A pszichológiai megerősítés leegyszerűsítve a jutalom vagy büntetés elmaradása.) Ezzel ellentétben vannak természetes megerősítések: ezek kellemes hatásúak vagy kellemetlen állapotokat szüntetnek meg, mint pl. a sport, a művészet, a barátok vagy a szexualitás. A drog ezek helyébe lép, és ezeket szorítja ki.

A börtönnel kapcsolatban látni kell, hogy ott a személyek meg vannak fosztva a természetes megerősítésektől, mert ezek diszfunkcionálisak:
- a börtönben végzett sporttevékenység a legtöbb esetben inkább agresszív testépítés
- a börtönben végzett művelődés kényszernek hat, mesterkélt
- a börtönbeli szexualitás „nem természetes”, a homoszexuális kapcsolatokat is inkább a dominanciaorientáltság jellemzi
- a börtönben a versengő élethelyzet és a totális intézményi jelleg miatt nem létezik igazi barátság.

Mivel a börtönlakó nem nagyon jut természetes megerősítéshez, fokozottan hajlamos a kábítószer-fogyasztásra. Ez napjainkban, a magyar börtönökben inkább „rivotril-probléma”, mintsem kábítószer-probléma.

Alapfogalmak

A társadalmi és gyógyászati normáktól eltérő kábítószer-használatot abúzusnak nevezzük.
Egyes drogok a megerősítés mellett kellemetlen hatást is okoznak, ezt nevezzük averzív hatásnak.
Az averzív hatás eredményezi a drogkerülő attitűdöt. Ez egy olyan szocializációs folyamat, amelynek során megtanuljuk a drogok káros hatásait, és ezért igyekszünk elkerülni a drogfogyasztást. (Erre lehet építeni a prevenciót, de a prevenció nem lehet elrettentő, továbbá a börtönben cserealap nélkül nem működik).

Kondicionálás (megerősítő hatás)

A drog kondicionálódása: tárgyak, érzések és semleges életesemények is kiválthatják a drogéhséget vagy a drogélményt. A droghatásra kondicionált ingerek hatása ellentétes a droghatással. Megszokott környezetben az ugyanolyan dózisú drog hatása gyengébb, mint az ismeretlen környezetben.
Ez a börtön szempontjából különös figyelmet érdemlő sajátosság:
- a börtön a befogadás alatt (inkarcerációs sokk) merőben idegen lehet, ezért akár a placebó határát súroló rivotril mennyiség „csodákat tehet”
- a hátralévő büntetési idő azonban egyre monotonabb, ezért egyre több droggal lehet csak hatást elérni, ez jellemző az antiepileptikumokra, a „gyúrószerekre”, de sajnos az orvosi rendelvényre beszedett pszichofarmatikumokra is (pl. kezelés az IMEI-ben)

Addikció

Az addikció hozzászokást jelent, ami azt jelenti, hogy a drog beszerzésére és elfogyasztására szánt idő az ébren töltött idő jelentős teszi ki. A biztonsági és jogi normák miatt ilyennel a börtönben nagyon ritkán találkozunk, ezért nem szabad elhanyagolni a börtön drogrepresszív hatását, elvileg ki kellene használni.

A tolerancia fajtái:
- farmakokinetikus: sejti szinten jelentkező: lebontó enzimek aktivizálódnak, csökken a drog koncentrációja
- farmakodinamikus: a fogadósejt receptorai változnak meg, és egyre kevésbé érzékelik a drogot (Freund Tamás szerint ez a kannabisz esetén is előfordul)
- viselkedéses (kondicionált): a környezeti feltételek hatására megváltozik a drog hatása is.

Szenzitizáció

A drog hatása növekszik az ismételt adagolás következtében, azaz ez a folyamat a tolerancia ellentéte, általában a drogra való rászokásnál jelentkezik.

Dependencia

A dependencia a szertől való kényelmetlen megválást, azaz szerfüggőséget jelent.

A drogok fogalmi kontinuuma (avagy hogyan lehet még meghatározni a drogot)

- kémiai anyag, amely megváltoztatja a központi idegrendszer működését
- emberi vagy állati fogyasztása különböző biológiai mechanizmusok révén megerősítést nyer
- rendszeres fogyasztása dependenciát, toleranciát és szenzitizációt okoz, azaz addiktív
- rövid távon kevés averzív hatása van, hosszabb távon az averzív hatás jelentősebb
- a rövid távú averzív hatásra hamar alakul ki a tolerancia, megerősítő hatásra sokkal gyorsabban (a pszichés függőség nehezebben alakul ki),
- abúzív módon, azaz a társadalmi normáktól eltérően fogyasztható, s társas norma viszont erélyesen megerősíti a fogyasztását
- a drog nem csak saját magát helyettesíti

Opioidok

(heroin, morfin, metadon, LAAM)
idegrendszeri hatás: analgézia, szedáció, apátia és koncentrációgyengeség (kábulat), eufória, hányinger és hányás
A tolerancia valamennyi hatásra kifejlődik, de a kellemetlen, averzív hatásokra gyorsabban. Fogyasztása: ehető, szippantható, szívható, szúrható
A heroin csökkenti a szorongást, az unalomérzést, oldja az agressziót és növeli az önértékelést.
A heroinfogyasztók többsége városi, egyszülős családból származik. Az azonos nemű szülő bünteti a drogfogyasztást, míg az ellenkező nemű szülő szintén szerfüggő. Ez kiemelten fontos a börtön szempontjából. Ezeket a háttérjelenségeket egyszerű kérdések feltevésével meg lehet tudni a fogvatartottól. További börtönbeli rizikófaktor, ha a fogvatartott külföldi állampolgár.
A legjellemzőbb pszichológiai sajátosság: az indulattal szembeni énvédő mechanizmusok (kb. elhárító mechanizmusok) sérülése.
Elvonási tünetek: hasmenés, gyomorgörcs, izomfájdalom, a bevétel után 8-12 óra (!) után jelentkeznek, 48-72 óra múlva tetőznek. A testi elvonási tüneteket a feldolgozás hatékonysága befolyásolja (kogníció), azt pedig a társas közeg. Az utóbbi két mondatból eredően a börtönbeli elvonási életveszélyes lehet. A tünetek tetőzése egybeesik a letartóztatási krízis tetőzésével és a rendőri őrizet végével, azaz az esetleg heroinfüggő fogvatartott a lehető legkényesebb időpontban érkezik a büntetés-végrehajtási intézetbe. Előzetes házakban főleg az éjszakai befogadásokkor erre a körülményre nagyon oda kell figyelni!
Retoxikáció: a börtön leszoktató hatása a szabadulás után visszacsaphat, a fogvatartott toleranciaszintje megemelkedik, és mégis a kinti életben megszokott dózist fogyasztja el, és ez nagyon gyakran halálos kimenetelű lehet (riasztóak pl. a dániai adatok, ahol a szabadult fogvatartottak egy héten belüli halálozási aránya 10% volt 2005-ben, és a halálok a kábítószer volt.)
Általánosságban elmondható ugyanakkor, hogy a kezelésbe vont szerfüggők gyógyulási aránya (sikerráta) az opioidfüggőknél a legbiztatóbb:
- alkohol 50 (40-70)%
- opioid 60 (50-80)%
- kokain 55 (50-60)%
- nikotin 30 (20-40)%
A börtönbeli tűcsere, és egyéb ártalomcsökkentő programok sikere még jobb (95-99%).

Kokain

A kokain a központi idegrendszer stimulánsa és helyi érzéstelenítő. Gerevich a követezőket írja:
„Addiktív potenciálja állatoknál felülmúlja valamennyi ismert és népszerű drogét. Kísérleti helyzetben a patkányok hamar megtanulják, melyik gomb nyomkodásával lehet a kokainhoz hozzájutni. A kokainos gombot ezután addig nyomkodják, amíg el nem pusztulnak.” (in Füredi J. et al (eds.) (2003) A pszichiátria rövidített kézikönyve 237. old, Medicina könyvkiadó Rt., Budapest)
Kezdeti hatás: eufória, energia- és libidó növekedés, csökkent étvágy, fokozott éberség, megnövekedett önbizalom
További hatás lehet: nagyzolás, impulzivitás, túlzott ingerelhetőség, hiperszexualitás (lásd: Bret Easton Ellis: Amerikai pszichó)
Nagyobb dózis esetén: egy ideig még nő a feldobottság, de averzív hatások jelentkeznek: szorongás, ingerlékenység, konfúzió, kóros vonatkoztatások, hallucinációk; testi tünetek: szédülés, tremor, hiperreflexia, láz, magas vérnyomás, esetleg szívroham.
Túladagolás: izomrángás, konvulziók (epilptikus roham szerű állapot), agyi infarktus, szívaritmia, légzési nehézségek
A kokaineufória tíz-húsz másodpercig tart (ilyenkor a fogyasztó tombolhat is), majd 15-20 perc enyhe eufória jelentkezik, és ezután rögtön jelentkeznek az elvonási tünetek: ingerlékenység és kokainéhség.
Az elvonás klinikai tünetei: fáradékonyság, rossz koncentráció, csökkent önértékelés, csökkent libidó, enyhe parkinsonos jelek (elsősorban tremor, és kisebb görcsök), alvászavar és depresszió

A kokain a börtönben inkább az előélethez kötődik, mivel a börtönkörnyezetben nem ajánlatos használni. A bűnözői életmódból szerzett anyagi forrásokat gyakran teljes egészében felemészti a kábítószer, és a szerrel járó életforma további mohóságot eredményez. A szórakoztatóipar körül megjelenő bűnözési formák (zsarolás, önbíráskodás, kitartottság azaz pénzbehajtás és futtatás) egyfajta kelléke a kokain. A kokaineufória utáni sóvárgás nagyon erős lehet a börtönbeli apátia idején.

Fű és extasy a börtönben

A börtönlakók egy szociológai felmérés szerint elsősorban marihuánát és MDMA-t (extasy tablettát) fogyasztottak, ezek drogok hatása nem olyan kifejezetten speciális, mint a heroiné és a kokainé. [Kiegészítés 2011-ben: a drog fogyasztási struktúrákból gyakorlarilag eltűnt az MDMA, azaz az extasy, a helyét más design drog vette át, pl. a mefedron.]
Becsülhető azonban, hogy a 25 év alatti korosztály ezekkel a szerekkel relaxációs céllal él (szórakozás közbeni fogyasztás), ez kipróbálás szintjén fiatalok 10-40%-a is lehet. A rendszeres fogyasztás jelenleg hazánkban, a korosztályban 6% körül mozoghat, és ez a büntetés-végrehajtási testületi tagokra éppen úgy vonatkozik; fogvatartottaknál azonban ez az érték éppen a duplája. Kábítószer-fogyasztás szempontjából a személyzet részéről kifejezett veszélyben vannak azok a körletfelügyelők, akik előzetes házakban (éjjel) teljesítenek szolgálatot.
Ugyanakkor ez a két leggyakrabban a börtönben felbukkanó illegális kábítószerfajta.
Mindkettő drog a pszichomimetikus potenciálja miatt veszélyes:
- ezek a drogok látens pszichózist provokálhatnak, és akut pszichózist válthatnak ki olyan személyben is, aki arra nem hajlamos.
Mindemellett ez a két drog a börtönben könnyűszerrel felderíthető (a fű az illata miatt, az extasy a hatása miatt), ezért valószínű, hogy a fogvatartottak ezeket a szereket éjjel használják, amikor kevesebb személyzet van a börtönben.Ez a körülmény is kiemeli a fogvatartotti programok fontosságát. A fiatalkorú fogvatartottak – beszámolók szerint – napi átlag négy órát alszanak a passzivitás és a fokozott stressz miatt. Az előzetesen letartóztatott fogvatartottaknál hasonló a helyzet. Ez a helyzet generálja a nyugtatókkal (és esetleg a fűvel) való visszaélést.

A kábítószer-probléma kontextuális megközelítése

2006-04-28T16:42:00.000-07:00

használt tűk

tű tisztítás

Metadon

steril tű alkalmazása egy ottawai börtönben

A kábítószer-probléma rendszerelméleti megközelítése

Évente körülbelül 130 ezer ember hal meg Magyarországon, ebből mindössze 20-30 ember hal meg a kábítószer miatt (heroin túladagolás). Hihetünk ennek az adatnak? Valószínűleg a valós adat nagyságrendekkel nagyobb.

Kontextuális megközelítés

szociálpszichológia: az említett Schachter-Singer kísérlet értelmében egy kábítószernek sincs kifejezett hatása, mert a hatás megélését a társas közeg és a beállítódás befolyásolja

pszichológia:
- döntéspszichológia: Leon Festinger szerint a leszokásra való képtelenség is kognitív disszonancia redukció
- kapcsolati problémák: ezek mindenképpen generálják a szerfogyasztást, a kapcsolati problémához csatlakozó szociális fóbia is generálja a szorongásoldó szerek fogyasztását
A szociális fóbiában szenvedő beteg szorong mások társaságában, retteg mindenféle nyilvános szerepléstől és elkerüli a számára félelmet jelentő helyzeteket.
A szociális fóbiának két megjelenési formáját különítjük el:
1. Generalizált szociális fóbia: a szorongás és elkerülő viselkedés gyakorlatilag minden emberi kapcsolatot, szociális helyzetet érint;
2. Körülírt (nem generalizált) szociális fóbia: a szorongás és az elkerülő viselkedés csak egyes helyzetekre korlátozódik. A felnőttkorban kezdődő szociális fóbia inkább ebbe a csoportba tartozik, s a kezdetét gyakran előzik meg stresszt okozó életesemények.
- dependencia: ide tartozhat a dependens személyiségzavar
A dependens személyiségzavar fő jellemzői: saját magát alárendeli másoknak, fontos döntéseket más hoz meg helyette, nem szeret egyedül lenni, fél, hogy nem tud gondoskodni magáról. Amennyiben egy kapcsolata megszakad, sürgősen újat keres, annyira nem viseli el az egyedüllétet. E személyiségzavar részét képezi az aszténia is, ami azt jelenti, hogy az egyénnek nincs elég energiája, nehezére esik bármit is kezdeményezni vagy egyedül véghez vinni.
- késleltetés: a freudi örömelv vagy a skinneri megerősítés elv szerint az egyén normális esetben képes késleltetni, azaz visszatartani magát az örömforrástól

szociológia: kik, milyen helyzetben fogyasztanak kábítószert

kultúra: egyes országokban a kábítószer-fogyasztás norma (ganja, peyotl, soma stb.), ugyanez vonatkozhat a szubkultúrákra is

történelem: a balkáni útvonal eredetileg fűszerszállításra szolgált, a XII. és a XIII. szd.-ban borscsempészetre használták, ma már talán északabbra tolódott, hazánkon keresztülmegy, és a nyers (tiszta) heroin csempészeti útvonala Közép-Ázsiából Nyugat-Európába

idegélettan:
- a limbikus rendszer szerotoninerg és dopaminerg rendszere
- ingerületátvivő anyagok: neurotranszmitterek

farmakológia:
kérdés pl. az SSRI-k legitimitása és a farmakrácia etikussága

szociálpolitika:
a kábítószerrel kapcsolatos szakmapolitika nem egyezik meg a politikai érvekkel

Addiktológiai alapfogalmak

rebound effektus: visszacsapás – hatás: a drog fogyasztása után fellépő diszkomfort állapot, amely a fogyasztás növekedésével egyenesen vagy hatványozottan arányos

tolerancia: hozzászokás egy bizonyos szerhez: ugyanannyi mennyiség elfogyasztása csekélyebb hatással jár

sóvárgás (striving): főleg ópiát és kokainfogyasztóknál fellépő erős kényszer az újabb adag fogyasztására

elvonási tünet: a kábítószer fogyasztása utáni állapot, amikor megszűnik a kábítószer hatása, és fellép a sóvárgás
- testi: ha az elvonási tünet vegetatív tünetekkel is jár (pl. heroinnál és kokainnál)
- lelki: ha az elvonási tünet komoly pszichés és mentális panaszokkal jár
- szociális: a megerősítő társas közeg csak a drog fogyasztásakor van jelen (ez a legjelentősebb elvonási tünet)
- (szub)kulturális: relaxációs célú kábítószer-fogyasztás esetén hiányzik a kulturális esemény, vagy a kulturális esemény csak szerfogyasztással élvezhető (pl. metamphetaminnal)

testi jellegű hatások (nem pontos leírások):

1. stimuláns: gyorsító hatást kifejtő (pupillatágulat, pulzus fel, vérnyomás fel) pl. kokain, amphetamin (speed), metanphetamin (XTC), atropin (csattanó maszlag)

2. depresszáns: kábító hatást kifejtő (pupillaszűkület, pulzus le, vérnyomás le) pl. heroin

3. hallucinogén: az agykéreg asszociációs részére ható szerek (képek, hangok, szagok, érzetek stb. érzése, félreértése stb.) pld. lsd, fű, hasis, psylocibin (magic mushroom)

túladagolás: halált okozó kábítószer-fogyasztás

politoxikománia: több élvezeti szer rendszeres fogyasztása (pl. speed ball = heroin és kokain)

agonista szer: ugyanolyan hatást kiváltó szer, pl. heroin – metadon

antagonista szer: ellentétes hatást kiváltó szer

„könnyű” drog: ilyen addiktológiai szakkifejezés nem létezik, ugyanis minden pszichotróp anyagnak lehet végzetes hatása

„kapu” drog: ilyen szakkifejezés sem létezik, egyik drogról sem lehet átállni a másikra csak és kizárólag a fogyasztás ténye miatt

prevalencia: a drogfogyasztás fontos mutatószáma: a vizsgált népesség érintettsége az adott időszakra százalékos arányban

absztinencia: leállás egy bizonyos szerről

epidemiológia: járványtan

indikátor: a fogyasztást mutató, bejósló vagy előrejelző tényező (pl. szocio-ökonómiai státusz)

flash: a hatás újraélése

korai jelzőrendszer: újonnan felbukkanó jelenségek (fogyasztási szokás vagy szer) rögzítése

természetes szer: a természetben előforduló kábítószer (pl. fű)

szintetikus szer: a természetben nem előforduló szer (pl. lsd)

közös tűhasználat: a heroinos tű közös használata, komoly fertőzésveszély, veszély a börtönben

jogi értelmezés: legális vagy illegális: előállítás, tartás, fogyasztás, terjesztés, beszerzés

detoxikáció vagy detoxifikáció: méregtelenítés (a kábítószer kiürülése vagy kiürítése pl. gyomormosással)

retoxikáció: agonista kezelés életmentés érdekében

kínálatcsökkentés: a kábítószer elvonása, a fogyasztók nem jutnak hozzá a kábítószerhez. Egyedüli alkalmazása a kábítószer árának emelkedéséhez, kockázati magatartáshoz és a tisztaság csökkenéséhez vezet.

keresletcsökkentés: a fogyasztó rábírása, hogy ne fogyasszon kábítószert, alapelvei:
- szerződés
- véletlenszerű ellenőrzés
- önkéntesség
- szolgáltatás
- utánkövetés

ártalomcsökkentés: a drogfogyasztásból eredő egyéb ártalmak csökkentésére kialakított stratégia, fajtái
- metadon fenntartó kezelés
- tűcsere (börtönben 98-99 % hatékonyságú)
- bleaching kit (klór tartalmú fertőtlenítő készlet)
- korai jelzőrendszer

bupremorfin: mesterséges opioid-származék, Franciaországban alkalmazzák

metadon: mesterséges opioid-származék, elterjedt, WHO ajánlás szerint életmentő gyógyszer (mint pl. az inzulin), a történelmi háttere kétes

klonazepam: egy bizonyos típusú antiepileptikum (pl. a rivotril)

ssri: szisztematikus szerotonin visszavétel gátló szer (pl. a prozak)

benzodiazepin: a legtöbb nyugtatószer hatóanyaga

prescribed: felírt gyógyszer (amellyel visszaélnek)

Kábítószer-probléma a börtönben (2010)

2006-04-28T15:13:00.000-07:00

Kábítószer-fogyasztásra utaló falfirka egy hazai börtönben

Mint a korábbiakban említettük, a börtön minden társadalmi problémára erélyesebben érzékeny. E mellett a börtönben a pszichológiai problémák is élesebbek, és vonatkozik ez a kábítószer-problémára is.

A börtönben jelenlévő kábítószer diszfunkció (jelenléte a legutóbbi guatemalai, brazíliai és mexikói börtönlázadások tanulságai szerint a börtön rendszerének túléléséhez szükséges), és jelenléte számos társadalmilag elfogadott, a börtönre vonatkozó szabályt kérdőjelez meg.

1. Bizalom a börtönmenedzsment és a végrehajtó állomány között.
A kábítószer felbukkanása a börtönben axiomatikussá teszi a korrupciót, a megvesztegethetőséget. Ez az ellentmondás akkor a legkiélezettebb, ha a börtönrendszer kábítószer ellenes stratégiája kifejezetten kínálat-csökkentő jellegű.

2. Fertőző betegségek kérdése
A felbukkanó kábítószer elősegíti a fertőző betegségek terjedését, mert a szer használata illegális, ezért a higiéniás kockázatvállalás növekszik, nem beszélve arról, hogy az egyébként bűnözői életvitel is kockázatkereső.

3. Bűnözés a börtönben
Nem csak a kábítószert becsempésző személyzet érintett a kábítószer-bűnözésben, hanem fogvatartottak is foglalkoznak a börtönben kábítószer-kereskedelemmel.

4. Drogmentes körletek axiómája
A fentiek értelmében a drogmentes, bizalmon alapuló körletek részlegek léte a börtönökben követelmény. (Ez már megvalósult hazánkban.)

5. Ártalomcsökkentő programok axiómája
Szintén a fentiek értelmében a keresletcsökkentés nem elegendő a börtönben, hanem szakmai szempontból, a fogvatartottak és az állomány egészségének és integritásának védelmében ártalomcsökkentő programok bevezetése indokolt.

6. A biztonság problémája
A drogfogyasztó fogvatartott magatartása merőben más, mint a „tiszta” fogvatartotté. A börtönben az elvonási tünetek, a mellékhatások, az utóhatások, a tolerancia stb. máshogy alakulnak, mert a börtön fizikailag és szociálisan zárt tér, ezért a kábítószer-fogyasztás jelentősen veszélyezteti az intézet biztonságát, még akkor is, ha csekély az előtalálások száma.

7. Definiálatlan feladatok - börtöndrog
Az antiepileptikumokkal való visszaélés a börtönökben komoly etikai kérdéseket vet fel. Az ópioid elvonásra való leghatékonyabb ellenszer a WHO szerint is a metadon, nem pedig a klonazepam. A súlyos magatartási problémákkal küzdő fogvatartott kezelése nem lehet egészségügyi feladat.

8. Nem működő kockázatfelmérés
Szociológiai kutatás adatai szerint jelentős számú fogvatartott küzd elvonási tünettel. A befogadási eljárás során felbukkanó adatokat a kábítószer-probléma kezelésére és a megfelelő stratégia kialakítására is fel lehet használni.

9. Jelentős egészségügyi kiadás
Mindemellett a drogfogyasztásból eredő panaszok enyhítésére fordított egyéb gyógyszerek és kezelések költsége jelentős, a hatékony ártalomcsökkentés gazdaságosabb.

Nyugat-Európában felbukkanó kábítószer-probléma a börtönökben

- a fogvatartottak 30-70%-a küzd kábítószer-problémával
- a fogvatarottak 20-50%-a részesül fenntartó kezelésben
- a fenntartó-kezelés metadon-függőséget eredményez
- halálozás a szabadulás után kábítószer-túladagolás miatt
- a fogvatartottak egy része a börtönben először próbálja ki a kábítószert
- a fogvatartottakat társaik kábítószer-fogyasztásra késztetik
- magas HBV és HCV fertőzöttség arány és májcirrózis

Kelet-Európában felbukkanó kábítószer-probléma a börtönökben

- a kábítószer-probléma tagadása és szervezetlenség
- nem hatékonyak a civil szervezetek a börtönökben
- információhiány a kábítószer-problémáról a személyzet körében
- információhiány a kábítószer-problémáról a fogvatartottak körében
- információhiány az ártalomcsökkentésről, és a drogfogyasztás veszélyeiről a fogvatartottak körében
- nagyobb arányú túltelítettség
- kevés anyagi forrás
- nagy arányú HIV fertőzöttség (Észtország, Oroszország)

Szociológiai kutatás

Paksi Borbála és Elekes Zsuzsanna 2004-es kutatásából származó adataink a következők:
Vizsgálati minta: a börtönnépesség 6%-a
Ebből:
A drog hozzáférhető a börtönben (igennel válaszolt): 60%
Bekerülése után elvonási tünete volt: 6,2%
Rendszeres fogyasztó volt kint: 12,4%
A börtönben is fogyaszt kábítószert: 7,9%

Paksi Borbála és Arnold Petra megismételte a 2004-es kutatást 2008-ban is.

Ennek főbb eredményei a következők:
A 700 fős mintán tervezett kutatásba 652 jogerős, magyar állapolgárságú, felnőtt fogvatartottat vontak be.
A fogvatartottak között a férfiak fogyasztási szokásai dominálnak.
Bekerülése előtt kipróbálta a kábítószert: 43,8%
Rendszeres fogyasztó volt kint: 18,2 %
Konfliktusa volt a drogfogyasztással kapcsolatban bekerülés előtt: 56,1 %

A kutatás összefoglalója különbséget tesz a valaha és a rendszeresen fogyasztók között.
Drog hatása alatt követte el a bűncselekményt a
a valaha fogyasztók 18,5 %-a, a rendszeresen fogyasztók 40,2 %-a

Drog megszerzése miatt követte el a bűncselekményt a
a valaha fogyasztók 11,8 %-a, a rendszeresen fogyasztók 26,4 %-a

Összeütközött az igazságszolgáltatással
30,2 % és 59,3 %

Kezelés alatt állt
23,9 % és 48,8 %

A kábítószer a börtönben a fogvatartottak 33,8%-a szerint férhető hozzá. A valaha fogyasztók körében 50,7 %, a rendszeres fogyasztók körében 70,6 %. A Rivotril hozzáférhetősége 45,7 %.

A börtönben kábítószet fogyaszt: 14,3 % (valaha 29,4 %; rendszeresen 46,3 %)

BVOP

A BVOP-n rögzített adatokhoz hozzá kell fűzni, hogy azok nem vonatkoznak az eredmény és eszköz bűncselekményekre, valamint csak a lekérdezés idejére nyerhetők adatok a rendszerből. Azon fogvatartottak száma, akik a kábítószer megszerzése érdekében, vagy kábítószer hatása alatt követték el a bűncselekményüket, feltehetően nagyságrenddel magasabb.

Egy kutatásból származó esettanulmányok (Fliegauf Gergely kutatása, 2005)

Pozitív esettanulmány:

„Sz.I. elítélt nő 26 éves. Dél-alföldi városból származik, varró szakmunkás. Teljes családban nőtt fel, egy nővére van, aki már családos. Sz.I. házas volt, de elvált, majd élettársi kapcsolatot létesített. Ez jelenleg is fennáll, de az élettársa azóta szintén börtönbe került. Gyermeke nincs. Egy ideig szülővárosában, szakmájában dolgozott, majd férje rábeszélésére kipróbálta a heroint, amire rá is szokott. Ez együtt járt a családi kapcsolatok megromlásával, a munkahely elvesztésével. Ekkor kezdett lopásokat elkövetni, hogy a drogot meg tudja szerezni. Kísérletet tett arra, hogy rendezze életét: férjétől elvált, de új élettársa, és a baráti kör sem volt sokkal különb. Elvonókúrán és bentlakásos rehabilitációs programon is részt vett. Néhány, vagyon elleni bűncselekményért kiszabott, és felfüggesztett ítélet után letöltendő szabadságvesztés ítéletet kapott (7 hónapot), melynek letöltésére önként bevonult –részben ezt megváltásnak is érezte. Egyéb, szintén vagyon elleni cselekményért indított büntetőeljárásai során ítéleteinek összideje 3 évre emelkedett, illetve pénzbüntetéssel is kiegészült.
Csekély mennyiségű kábítószer birtoklásáért indított eljárásban a vádemelést 1 év időtartamra elhalasztották, ennek fejében kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen kell részt vennie. (Ennek érdekében a Kalocsai Bv. Intézetbe kell szállítani fél év időtartamra.)
2004. 06. 14-én fogadtuk be, és 2004. 09. 01-én helyeztük a prevenciós csoportba, mert akkor üresedett meg egy hely. Azóta heti rendszerességgel, 3 órás csoportos foglalkozásokon vesz részt, melyet szakképzett szociál-terapeuta, szenvedélybeteg-segítő külső szakember vezet.
Nyugtatók adásán kívül egyéb orvosi ellátásra nem volt szükség, az akut elvonási tüneteken már túl volt, amikor bevonult, bár „előző nap mégis belőtt egy utolsó adagot”, hogy bátorságot merítsen.
Különösebb magatartási problémákat nem mutatott, zökkenőmentesen beilleszkedett, de érezhető rajta egyfajta éretlen gyerekesség. Kompetenciáját az élet dolgaiban a ténylegesnél magasabbra értékeli, holott meglehetősen naiv. Fogvatartott társainál különbnek tartja magát, nem igazán keveredik velük. Ebből a szempontból előnyös számára a prevenciós csoport, mert így „hasonszőrűekkel” lehet együtt, van társasága.
További előny számára a kapcsolattartásban élvezett kedvezmény (30 perc beszélőhosszabbítás, heti plusz egy telefonálási lehetőség), ezáltal szorosabbra tudta vonni meglazult családi kötelékeit. Szülei rendszeresen látogatják, a jelentős távolság dacára is sokat jelent ez a kedvezmény.
A rendszeres „lelki tréningezés” a szakember vezetésével folyamatosan ventilálja gondjait és gondolatait, elősegíti a börtönviszonyok elviselését számára. Megjegyzendő, hogy először tölt börtönbüntetést, családja is törvénytisztelő, az ő számára a börtönbe kerülés sokkal nagyobb törés, mint egy „tradicionális bűnöző” számára.
A nálunk töltött 1 év során személyiségében némi érés tapasztalható, ennek okai közt minden bizonnyal a prevenciós részlegen nyújtott ellátás is megtalálható, valamint a „szermentes”, szabályozott életmód és egyszerűen az eltelt idő is.”

Az esettanulmányból a következő figyelemre méltó, és speciális jellemzőket vehetjük észre:
- a fogvatartott társas helyzetben próbálta ki először a heroint;
- a kábítószer megszerzésének érdekében követte el a bűncselekményeit, és közben a korábbi szociális kapcsolati megromlottak;
- sikertelen elvonó terápia, a szociális intézményrendszer keretei közül kihullik, és egyre inkább marginalizálódik;
- a büntetés-végrehajtási intézetbe kerülést megkönnyebbülésként éli meg (tipizálható kábítószeres fogvatartott – számos nemzetközi tanulmány említi, hogy a börtönök kínálatcsökkentő hatását pozitívan élik meg a kábítószer-fogyasztók);
- könnyen alkalmazkodik (szintén nemzetközi elemzések szerint a „drogos rabok” általános intelligencia szintje felülmúlja az átlagot);
- naiv, gyerekes, ventilál (ugyanakkor a kábítószer-fogyasztó mentalitás mindenképpen magában hordozza a dependens személyiségstruktúrát, a késleltetés hiányát stb.);
- börtönben lévő élettárs.

Negatív esettanulmány:

„L.K. 35 éves elítélt. Rendezett családban nevelkedett, egy felnőtt testvére van, aki családos. Édesanyja él, apja elhunyt. Érettségizett, adminisztrátorként dolgozott, illetve kereskedelmi vállalkozást is vezetett. Többször házasodott, utolsó férjétől született most 7 éves fia. Férje jelenleg börtönben van. Csalás bűncselekményért kapott 2 év börtönbüntetést. Helybeli lakos. Férjével nem szakadt meg a kapcsolata, a börtön ellenére sem. Férje, és annak baráti köre helybeli „félvilági” alakok közül került ki, akik rendszeresen követtek el különböző bűncselekményeket (autólopás, kábítószer birtoklása, csalás, stb., nem igazán szervezett bűnözői kör, inkább afféle „vagány csapat”).
Az elítélt nő évekig krónikus alkoholista volt bekerülése előtt. Terápiára a helyi addiktológián jelentkezett, de végül is nem vett részt rajta –motiváció hiányában. Nem csak túlzott alkoholfogyasztás, de az „ezzel járó” kóborlás, csavargás, szociális kapcsolatok és egzisztenciális leépülés is jellemezték. Bár kábítószert legfeljebb alkalomszerűen (füvet) fogyasztott, baráti kapcsolatai és az alkoholfüggőség miatt a prevenciós csoportba helyeztük. (egyébként önként vonult be, állítása szerint ez az életét mentette meg, mert különben halálra issza magát.)
Nagyon igyekvő fogvatartottnak bizonyult, oktatáson, énekkarban, tréningfoglalkozásokon szorgalmasan részt vett, munkavégzése is kitűnő. Fogvatartott társai közül sokan nem kedvelték, mert egyrészt „stréber”, másrészt „mindig hosszabb a beszélője, többet telefonál, és még csak nem is igazi drogos”.
Drogtesztje egy alkalommal ópiátra pozitívnak bizonyult, ráadásul ez eltávozásról visszatérés után történt. A körülmények egyrészt kábítószer-fogyasztásra utaltak, másrészt gyanús volt az eredmény. Ugyanis az elítélt vérbeli alkoholista, akire nem jellemző egyéb szer fogyasztása, ópiáttal pedig soha nem volt tapasztalata. A személyzet tagjaival végzett próbák során megállapítottuk, hogy a visszatérésekor a börtönben elfogyasztott 3 tányér mákos tészta okozhatta a pozitív eredményt. Ezt vérvizsgálat is megerősítette.
Bár hivatalosan természetesen az elítéltnek ebből semmilyen hátránya nem származott (az idegességen kívül), de amíg a többi fogvatartottal sikerült a nevelőnek megértetni a történteket, szóbeszéd terjengett róla, illetve megjegyzéseket tettek rá. Az amúgy is labilis lelkületű elítéltet nagyon megviselték az események. Ebben az esetben prevenciós csoportra jutó „kitüntetett figyelem” hátrányos hatását tapasztalhattuk.”

Jellemző elemek:
- börtönben lévő férj (a nők kriminalizálódásnak oka általában a házastárs/élettárs antiszociális magatartására vezethető vissza);
- politoxikománia;
- stigmatizáció.

"Chicagói" devianciaelméletek (a cikk jelentős átdolgozás alatt áll 2011. 09. 13.)

2006-04-28T13:11:00.000-07:00

Az ábrához tartozó hanganyag letöltése

A fenti ábra saját fejlesztésű. George Herbert Mead és Herbert Blumer szimbolikus interakcionizmus elméletét és Charles Wright Mills eszméit szemlélteti. Mead és Mills szerint a társadalom alapvetően három részből áll: az elitből, a többségi társadalomból és a szubkultúrából. Az elit a hatalmat interakció, azaz kölcsönös kommunikáció (jelentéssel bíró cselekvés) által gyakorolja, az eszközei pl. a média, a törvénykezés és a divat, szimbólumai pedig a hatóságok, a sztárok vagy az intézmények. Az elit az eszközei révén meghatározza, hogy az embernek hogyan kell viselkednie, mit és mennyit kell fogyasztania, hogy kell kinéznie, hogy kell beszélnie stb., hogy a társadalom hasznos polgárává váljék. Ezek normák és értékek, amelyeket a többségi társadalom többé-kevésbé a magáénak vall. A normák és az értékek megőrzését és működését az elit szimbólumok által biztosítja (mint pl. a sztárok). Ez azt jelenti, hogy a dolgok, nem azok, amik (nem magáért való dolgok), nem igazi értékek, és nem teljes normák.A társadalom kisebbik része nem fogadja el az elit által közvetített értékeket és normákat, nem tartja őket követendőnek, nem engedelmeskedik nekik, és nem is mutat különös érdeklődést irántuk. Fontos észrevenni, hogy a média, a divat vagy a törvénykezés által közvetített normák és értékek definíciós erejűek, és nem csupán a többségi társadalmat határozzák meg, hanem a szubkultúrát is. A szubkultúrára hatalmas társadalmi és gazdasági nyomás nehezedik.Mindezek mellett a szubkultúra is rendelkezik szimbólumokkal, csak ezek a dolgok nem olyan vonzóak, nem olyan csicsásak, mint az elitéi. Ilyenek a nyomornegyedek, a putrik, a cigánysorok, egyes latin barriok stb., de ilyen a gengszerveződés vagy maga kábítószer is. Ezeken keresztül áll ellen, és ezen áll kívül ez a társadalmi réteg.A börtönnel kapcsolatban azért nagyon érdekes ez az elmélet, mert a bűnözéssel kapcsolatban a börtön az a hely, ahol az elit és a szubkultúra közvetlenül, de a szimbólumain keresztül csap össze. Azért a szimbólumain keresztül, mert a bűnözés az elit kezében hatalomgyakorlás, a szubkultúra esetében szankcionálandó deviancia, a droghasználat az elit életében a szórakozáshoz kötődik, a szubkultúránál viszont üldözendő, gyógyítandó stb. Sehol máshol nem lehet látni olyan machokultuszt a társadalmakban, mint a börtönben, sehol sem kedvelik az akciófilmeket annyira, mint a lepukkant városrészekben…

Egyes börtönmítoszok szerint a tököli börtönben tetoválják ezt a jelet a kézfej hüvelykujj és mutató ujj közti részére, nem úgy, mint a fenti fotón, ami egy vietnámi származású amerikai rab csuklóján látható, és azt jelenti, hogy négyen védik őt. A magyar börtönvilágban a szimbólum neve "öt pont", ami azt jelenti, hogy "ember négy fal között". Miért születik tetoválás a börtönben? Mit jelent? Mit akarnak kifejezni vele a fogvatartottak? Hogyan értékeli a társadalom ezeket a tetoválásokat?

A chicagoi iskola alaptanításai a devianciáról

George Herbert Mead szimbolikus interakcionista elmélete szerint a társadalmi elit és a társadalom kevesebb hatalommal rendelkező rétegei között kommunikáció (interakció)
zajlik. Az elitet a konzervatív hatalmi elit, a média és az állam képviselik. Az interakció során az elit definiálja a devianciát. Az elit önbeteljesítő jóslatban kommunikálja a marginális rétegek felé a saját értékeit, és ezzel intézményes (Durkheim, következő félév) vagy szociális falat von a szubkultúrák és a középosztály közé.

Ennek következtében a társadalom egyes csoportjai vagy szubkultúrái olyan értékekkel és attitűdökkel ruházódnak fel, amelyek erőszakhoz vagy bűnözéshez vezetnek. A funkcionalista felfogás szerint ennek gazdasági okai vannak, a szimbolikus interakcionizmus szerint azonban a társadalmi osztályok közti különbségek magyarázzák meg a devianciát.

A kultúra határozza meg azokat a normákat, szokásokat és értékeket, amelyeket a többség támogat, vagy elítél. A szubkultúra egy jól elkülöníthető kultúra a kultúrán belül, értékeiben különbözik, de nem biztos, hogy deviáns.

A szociális dezorganizációs elv szerint a városok szegényebb negyedeiben az egyes szubkulturális magatartásminták átadása, a generációk között, normális szocializációs folyamat.

Az idősebb generáció deviáns magatartásmintát ad át a fiatalabb genarációnak, ami természetesnek tartja azt, és a túléléshez el kell fogadnia, illetve el kell sajátítania. Az átadott magatartásminta deviáns, azonban maga átadás nem deviáns, hanem szükségszerű és normális abban a szubkulturális közegben, ahol a szülői nevelés zajlik. És ugyanígy: a felvett magatartásminta deviáns, azonban az adott közegben élő fiatal számára ez a normális.

Fénymásolt politikai ízű falragasz Budapesten, a Móricz Zsigmond körtéren, 2011-ben. A falragasz üzenete emlékeztet a szimbolikus interakcionizmus elméletére.

A többségi társadalomban is generációk közötti interakciók során zajlik a nevelés, a szülők és a tanárok magatartásmintát adnak át, és magatartásmintát fogadnak el a fiatalok. Ennek a sajátos interakciónak éppen úgy tárgya van, de az nem deviáns, mint a szubkulturális közegben.

A szubkultúrában sikeres bűnözők modellértékűek, mert a siker és a normalitás mintáját mutatják az adott szubkultúrában. Ennek következtében az adott szubkultúra elidegenedik a többségi társadalomtól, ami ugyanekkor nem képes az értékeit definiálni. A szubkultúra értékeit és érdekeit is az elit definiálja az által, hogy meghatározza, hogy a többségi társadalom milyen normákat kövessen. A többségi társadalom ezeket követi, a szubkultúra nem. Az elit tehát negatívan definiálja a szubkultúrát.

Logikai példa:

Egy asztalon van 10 darab alma. Hét piros, három sárga. Pisti azt mondja:
"Nagyon szeretem a piros almákat, mert nagyon szépek, érettek." Ezzel a
kijelentéssel Pisti a sárga almákról is nyilatkozik; olyan, mintha azt mondaná,
hogy :"Utálom a sárga almákat, mert csúnyák és éretlenek.". Pisti tehát csak a
piros almákról nyilatkozott, azonban meghatározta a viszonyulását a sárga
almákkal kapcsolatban is.

Minél nagyobb egy város területe, heterogenitása és népessége, annál inkább generálja a szubkultúrát. Kevésbé sűrűn lakott területeken ez lehetetlen.

Ezért nem ajánlott nagy létszámú börtönt építeni, ahol az elhelyezhető fogvatartottak létszáma 300 fő feletti, továbbá ezért veszélyes a börtönbeli túltelítettség, meg a szubkultúra lényegi eleme a különbözés, és szoros térben ennek kifejezettnek kell lennie, hogy észrevehető legyen.

F. M. Thrasher geng-elmélete

A geng – vagy banda – spontán szerveződik, és a külső konfliktusok integrálják, erősítik szervezetszerűvé. A gangben a következő magatartásminták észlehetők:
- személyes találkozások
- területvédelmi jellegű mozgás
- konfliktuskeresés
- tervezés
- súrlódás
Ezekből a magatartásmintákból a következők alakulnak ki:
- tradíció (ez esetleg megjelenhet tetoválásban is, ami a börtönben kifejezett jelenség: aszódi kereszt, vagy a tököli „ötpont”: ember négy fal között)
- unrefelektív (megváltoztathatatlan) belső struktúra
- esprit de corpus (csapatszellem)
- szolidaritás
- csoporttudat
- morál
- helyi hagyománytisztelet (magyar börtönben is megfigyelhető, hogy pl. egy sándorházinak nincs gyűjtős spanja)

Edwin Sutherland dezorganizációs elmélete (’40)

Edwin Sutherland differenciált asszociációs (változó jellegű érintkezések a bűnözőkkel) elméletét kilenc pontban lehet összefoglalni.

1. A bűnözői magatartás társas tanulási folyamat eredménye.
Azaz senki sem születik azonnal a bűnözőnek. A gazdaközösség normái, az egyéni célok érvényesülési módja meghatározza a közösségben résztvevő személy tudati viszonyulásait.

2. A bűnözői magatartás tanulási folyamat eredménye, amely egy másik személlyel való interakciós kapcsolat útján valósul meg.
Képtelenség azonban olyan módon bűnözővé válni, hogy az ember egyedüli harcos. Az egyes embernek nincs reménye az életben maradásra az alvilágban, ugyanis elemi érdeke fűződik a társak által adott visszajelzések észleléséhez. Ezt egy példa útján a hétköznapi nyelven úgy lehet megfogalmazni, hogy a tolvajnak orgazdára van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon élni. A tolvaj és az orgazda is kapcsolatban áll másik személyekkel.
A börtön szempontjából külön jelentősége van ennek a tézisnek. Sok fogvatartotti beszámolóból kiderül, hogy az ember képtelen társas támogatás nélkül boldogulni a börtönben, azaz valahova be kell sorolnia. Ez szinte azt jelentheti, hogy a börtönökben megszűnik a gengek közötti tér, valahogy mindenki kapcsolatban áll az egyik fogvatartotti érdekcsoporttal.

3. A bűnözői magatartás lényegi részének elsajátítása egy szoros kapcsolatokon alapuló csoporton belül valósul meg.
Ez a pont az jelenti, hogy az igazi tanulás csak szoros kapcsolatokon keresztül valósulhat meg, azaz ezekben a csoportokban az emberek kölcsönösen függenek egymástól. Ez a típusú függés a csoportnak alakulat jelleget ad: feltétlenül meg kell bízni a másik gengtagban, és titkot kell tartani.

4. Ha a bűnözői magatartás elsajátítása megvalósul, a tanulási folyamatban szerepel a bűncselekmény elkövetésének technikája, ami néha kifejezetten bonyolult, néha pedig egyszerű, vagy egészen egyedi irányultságú indítékon, motívumon, értelmezésen és attitűdön alapszik.
Ez azt jelenti, hogy a bűnözői élet hétköznapjai ugyanolyan apró jellegzetességekkel bírnak, mint a normakövető emberek élete. Különböző technikákat kell elsajátítani ahhoz, hogy az ember képes legyen egy lakást eladni vagy megvenni, de ahhoz is, hogy az ember a lakást a lakásmaffia keretében tulajdonítsa el.

5. Az egyedi irányultság a törvényben definiált kódok elfogadásán vagy elvetésén alapszik.
Sutherland elméletében talán ez a tétel a legkevésbé stabil. Ehhez érteni kell azt a jogpozitivista tézist, hogy a jog nem egyenlő az elvárt joggal, azaz az erkölcs teljes mértékben különbözik a jogtól. Ebből az következik, hogy nem minden immorális tett büntethető, és hogy létezik olyan tett, ami jogilag elítélhető, de erkölcsileg nem.

6. Az egyén azért válik bűnözővé, mert az egyensúlya kibillen a törvény megszegésének elfogadása irányában a törvény megszegésének elvetéséhez képest. (Ez egy döntési folymat: inkább megszegi a törvényt. Ezzel az egyén önmagát törvényen kívülinek címkézi.)
A bűnöző személyben két motívumhalmaz küzd egymással:
- megszegjem a törvényt,
- ne szegjem meg a törvényt.
Az egyén egy bizonyos idő után arra a döntésre jut, hogy meg kell szegnie a törényt ahhoz, hogy fennmaradhasson. Sok börtönlakó tesz fogadalmat arra, hogy még egyszer nem fog visszakerülni a börtönbe, és már teljesen elege lett a bűnözésből; a szabadulás után azonban mégis azzal találja szemben magát, hogy nem tud másképpen cselekedni, bűnöznie kell. A legtöbb esetben az ilyen döntéseket a beletörődés és az elkeseredés irányítja, de a többségi társadalom elutasító attitűdjéről sem szabad megfeledkezni.

7. A bűnözökkel való érintkezések változhatnak gyakoriságukban, tartamukban, erélyességükben és célkitűzésükben.

„Még megcsinálok egy utolsó balhét, aztán végképp kiszállok.” – mondja sok bűnöző magában a börtönben, és a filmvásznon is. A bűnözők életében a bűncselekmény elkövetése a normakövető ember munkájához hasonlítható. Nincs olyan ember a világon, aki a munkájának minden aspektusával teljes mértékig elégedett volna. Ezért általában a munkánkba hol ilyen, hol olyan mértékben vonódunk be. Azonban minél kevesébé teljesítjük a munkánkat, annál erélyesebben közösít minket ki a társas közegünk vagy maga a társadalom. Az ember és a munka viszonya hasonlít a bűnöző és a bűncselekmény viszonyára minden szemszögből.

8. Az antiszociális és a kriminális csoportokkal való érintkezés által történő bűnözői magatartás-elsajátítás folyamata minden olyan mechanizmust magában foglal, ami a többi tanulási folyamatot jellemzi.

A bűnözés elsajátítása ugyanúgy történhet, mint az iskolai tanulás, illete fordítva: a bűnözés magasiskolája az egyre súlyosabb bűncselekmények elkövetése lehet, illetve a börtönbeli közösségek is a magasiskola támogatói lehetnek.

9. A bűnözői magatartás az általános szükségletek és értékek kifejeződése, és ezekkel a szükségletekkel és értékekkel nem is lehet megmagyarázni a bűnözést, mert a nem bűnözői magatartás is ezeknek a kifejeződése.

Az utolsó tézis azt jelenti, hogy a bűnözők is emberek, és ugyanabban a társadalomban élnek, mint a normakövető polgárok. A bűnözést Sutherland szerint nem az erkölcsi nívóval lehet megmagyarázni, hanem a másmilyen érintkezési lehetőségekkel (differenciált asszociáció). A bűnözőnek nincs lehetősége azt az utat járni, ahol az átlagember magabiztosan közlekedik.

Sutherland tisztában volt azzal, hogy a társadalmi dezorganizációs folyamatok határolják be a bűnözés szerkezeti környezetét (struktúráját), de sokkal jobban érdekelte a társas tanulás mint a bűnözés kiváltója. Sokan érintkezünk a bűnözőkkel, akik a törvény megszegését elfogadják, de mégsem válunk bűnözökké. Ilyen szempontból rendkívül veszélyes éretlen, kialakulatlan személyiséggel a börtönben őrként dolgozni, hiszen az ember könnyen megfertőződhet:
- rabok írják az őrök edzéstervét,
- mobiltelefonokat csempésznek be az őrök a raboknak,
- az őrök durván beszélnek azokkal a rabokkal, akiket a tekintélyes rabok lenéznek,
- az őrök a tekintélyes raboknak behódolnak.
Sutherland tanítása abban áll, hogy nagyon sok múlik a bűnözőkkel létesített inteakciók motívumán, jellegén, gyakoriságán, lényegén stb.
Egy olyan társadalomban, ahol nehéz a követendő értékeket azonosítani, különösen nehéz a helyzet. Walter Miller szerint az alsóbb osztályok fiataljai gyakran a társadalommal való alkudozás egyedüli eszközeként a bűnözést azonosítják (focal concerns elmélet). David Matza szerint a bűnözői csoportok egyre kevesebb bűntudata és bűnözés-racionalizációja szintén a bűnözés-tanulás elmélet igazolja.
Az elméletet azért szokták kritizálni, mert empírikusan nehezen tanulmányozható, valamint nem veszi figyelembe a média és bűnözés kapcsolatát.
A bűnözés-tanulás elmélet a legjobban a börtönökben tanulmányozható, és az ilyen jellegű kutatások tárgya a börtönártalom lehet. A börtönártalmakat a legnagyobb hatékonysággal indiriket (nem közvetlen, nem kérdőív, nem pszichoteszt) módszerekkel lehet tanulmányozni. Erre a fogvatartottak írásai, rajzai és falfirkái a legalkalmasabbak.

A modern nyugati civilizáció Sutherland szerint inkonzisztens, konfliktusos és szervezetlen. Ezzel szemben a korábbi társadalom stabil, kiismerhető, harmonikus és konzisztens volt. Ez a szociális dezorganizáció csak kedvez a bűnözésnek.
Ilyen dezorganizáló tényezők lehetnek:
- bevándorlás
- elöregedés
- urbanizáció
- fertőző betegségek terjedése
- pénzmosás
- kábítószer-probléma

A gazdasági verseny, az individualista ideológia és az ipari-technológiai fejlődés szétrombolja a nagycsaládokat, a homogén szomszédságot és a társadalmi kontrollt. Ebből olyan kulturális szokások és konfliktusok támadnak, amelyek támogatják az antiszociális tevékenységeket, mint amilyen a folytatólagos, előre kitervelt és a szervezett bűnözés, mert ezen tevékenységek erősebb motiválnak, mint a véletlen események.

Mivel a társadalom kis csoportok és az egyének érdekei köré szerveződik, maga a társadalom legitimizálja a bűnözés tartós fennmaradását. A törvényalkotó elit domináns és extenzív, és ellene az egyik alternatíva a kriminogén deviancia lehet.

A börtön világával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a büntetés-végrehajtásban minden társadalmi probléma élesebben csapódik le, mint a kinti világban, ezért olyan jelenségekre, mint a bevándorlás, az állománynál észlelhető rasszizmus, a fertőző betegségek vagy a kábítószer-probléma fokozottan oda kell figyelni.

E. Franklin Frazier gettóelmélete (’50)

A gettók kommunikációs sajátosságai (tropes) is eltérnek a külvilágtól, a középosztály normáitól, nem beszélve a gazdasági és higiénés feltételektől, a szegénységről, az értékrendről és az érdekekről.
Frazier afro-amerikaiként a Black Bourgeoise című művében kifejti, hogy:
- az afro-amerikaiak nem tartják a középosztály szokásait, hitét, dialektusát és társas szerkezeit
- etnikai és kulturális kohéziójuk az nyugat-afrikai szokásokon alapszik
- ugyanakkor az afro-amerikaik az elithez csak mimikrivel csatlakozhatnak, de ebben az esetben fel kell hagyniuk szokásaikkal, és szakítaniuk kell értékrendjükkel

Az afro-amerikai példa felhozása a magyar kultúrában idegennek tűnhet, de nem szabad nem észrevenni a cigánysággal való analógiát.

Albert K. Cohen slum-elmélete (’50)

Az A. K. Cohen a slumok (elszegényedett külvárosi háztömbök, blokkok) gangjeivel és bűnöző fiataljaival foglakozott.
A szubkultúrát A. K. Cohen szerint a következők jellemzik:
- anti-utilitarizmus: a lopásoknak és egyéb bűncslekményeknek nincs anyagi motivációjuk, azaz nem a haszonszerzés a célzatuk, hanem a törvényszegés és a kortárs kapcsolatok erősítése
- kollektív reakció-formálás: a többségi kultúra értékeinek inverziója
- maliciózus: vandalizmus, rongálás, kötekedés
- a késletetési képesség hiánya: carpe diem filozófia
- csoport autonómia: minden a csoport összetartozása érdekében zajlik

Hasonló gengből alakult ki a kilencvenes évek elején a Döcher-csoport, aminek számos tagja a börtönbe került. Az ilyen csoportok erélyes kohéziójával szemben a börtönszemélyzet szinte tehetetlen.

1999 február 3-án alvilági leszámolás helyszíne volt Budapest. Egy külvárosi presszóban hidegvérrel agyonlőtték az alvilágban ismert Döcher Györgyöt és bolgár társát. A helyiségben a Nemzetbiztonsági Hivatal emberei is ott voltak. Döcher börtönbüntetését töltötte, ám engedélyt kapott rá, hogy naponta munkába járjon.

Phil Cohen mod-elmélete (’70)

Phil Cohen a kelet londoni fiatalok társadalmi változásokra adott reakcióit kutatta a hetvenes években. A ’mod’ kifejezés a zenére, a divatra, a ruhák és a kiegészítők, valamint gépkocsi státusz-szimbólum jellegére utal. Ez jellemzi a lakótelepek szubkulturális fiataljait. Ezzel ellentétben a skinheadek a tradicionális munkásosztály értékeit képviselik (Kelet Londonban). Phil Cohen szerint minden generáció munkát vállal vagy kénytelen alkalmazkodni a munkanélküliséghez. A fiatalság kulturális stílusa a marginalizáció elleni küzdelem és a társadalom domináns rétege elleni lázadás. A munkásosztály gyermekei az osztályharc képviselői. Phil Cohen elmélet a marxi strukturalizmus és a labeling elmélet keveréke.
E szerint az elmélet szerint értelmezhető a magyar nagyvárosokban is jelenlévő a „kopasz-kigyúrt” lakótelepi szubkultúra is.

Érdekesség az elit-elmélethez

Charles Wright Mills amerikai szociológus (nem a chicagoi iskola tagja) az ötvenes években publikált elit-elmélete szerint a társadalmi elit tagjai a politikai, a katonai és a gazdasági hatalom részesei, azáltal, hogy elkülönülnek a többségi társadalomtól, szerepeiket felcserélik és váltogatják a hatalmi ágensek között, a szocializációs folyamatok által klónozzák saját magukat, illetve a valóságot katonai (tirannus) szemmel definiálják.

Agresszió elméletek

2006-04-28T09:47:00.000-07:00

Selye János, a magyar tudományos élet büszkesége, a stresszelmélet megalkotója. Az adaptációs jelenségek közös vonása, hogy kétféle stresszt ismerünk, s ezek minden szinten megjelennek a molekuláktól a sejteken át az emberig. Az egyik a jó, a stimuláló stressz. Ez az, ami éltet, ami továbblendít, ami az adaptációt segíti, mintegy begyakoroltatja az emberrel. A másik a rossz, erről akkor beszélünk, amikor az előbbi stresszjelenségek gyakoribbá, erősebbé válnak, amikor már túl sok adaptációra van szükség. Az ember nem bírja a terhelést, s ezáltal károssá válik a folyamat. Ekkor már a szó köznapi értelmében vett stresszről beszélünk.

Agresszió elméletek

„Akiben nincs alázat, az sietteti a sorsot. Ez lehetetlenség”

Ji-King

A börtön zárt közeg, nemcsak térileg, hanem társas értelemben is. Egyes tanítások szerint az agresszió társas jelenség. Ennek értelmében az agresszió a börtönben kiélezettebb. Ugyanez vonatkozik a stresszre is. Anna Freud elhárító mechanizmusait pedig kiélezettebben láthatjuk a fogvatartottakon.

"A nevelés feladata nem az, hogy a gyermek valamennyi agresszióját leállítsa, hanem az, hogy azokat antiszociális irányból proszociális irányba fordítsa..." (Ranschburg Jenő)

A társadalomtudós - ahogy azt Durkheim is tette - felfedezhet a negatív agresszióban is pozitív társadalmi funkciókat. A bűnözővel szembeni fellépés például megerősíti a közösség normáit, a társadalom szolidaritását, ehhez pedig szükség van a deviánsokra.
Durkheim volt az első szociológus, aki a bűnözés és a törvénytisztelő magatartás közti összefüggésre rámutatott.

A munka éthoszának igazolására a bűnözés ellenpontozásával van módunk. A deviánsok a társadalmi bűnbak szerepét is betölthetik. Az agresszió olyan strukturális érdekek szolgálatában is áll, amelyek
intézmények és hivatalok funkcionálását teszi lehetővé. Az államigazgatási szervektől kezdve a börtönökön keresztül egészen a
kutatói tevékenységekig maga a deviancia különböző tevékenységeket tesz szükségessé, amelyre intézmények épülhetnek.

Evolucionista felfogás

Herbert Spencertől származik az a mondás, hogy a legrátermettebb él túl. (Survival of the fittest), ezt a kijelentést Charles Darwin a természetes kiválogatódás elvével fűszerezte meg. A túlélés mindenképpen a másik egyed elhullását (kiválogatódását) eredményezi. Ez az esszenciális agresszió, ami nélkül nem lehet életben maradni. Különös módon azonban minden egyed közül az a legrátermettebb, aki új eszközt tud felmutatni a túlélésre, azaz a létezése kevésbé valószínű, ha nem a legvalószínűtlenebb, ezért az evolúció folyamata közben az egyed a valószínűtlenségi görbén felfelé halad. Az evolúció egy olyan folyamat, ami ellent mond az entrópia elvének. Fontos még az evolúcióval kapcsolatban megemlíteni, hogy öncélú, azaz nem áll mögötte eszme vagy eszmeiség.
Ez figyelhető meg a társadalomban is. A társadalomban is a legfittebb él túl, és a túlélés nem képzelhető el normaszegés vagy agresszió nélkül. A bűnözést ilyen szempontból a legantientropikusabb magatartásformának tekinthetjük, azaz a társadalmi fejlődési normáknak mégis a leginkább engedelmeskedő stratégiának. Ilyen szempontból ahhoz a paradoxonhoz jutunk, hogy ha a társadalmat előjelek (azaz eszmeiség) nélkül vizsgáljuk, a börtönökben a leghatékonyabb emberi egyedek találhatók.

Szociális tanulás elmélet

Albert Bandura szerint a szociális viselkedésformák és a normák többségét mások megfigyelése és utánzása révén sajátítjuk el.

Az agresszió utánzása

- felnőtt agressziója felfújt babával/gyerekek utánozzák,
- gumibabával szemben élő /filmes /rajzfilmes agresszió - filmről, rajzfilmről is utánozzák,
- agresszív szülők gyermekei is agresszívabbak

Az agresszió megerősítése

- nagyobb agresszió, ha a megfigyelt modell agresszióját megerősítik,
- pozitív megerősítések (sírás, összerezzenés), büntetés (ellentámadás), semleges reakciók (nem vesz tudomást a támadóról)
- akik ellentámadással voltak sikeresek önállóan is támadtak később

Frusztráció-agresszió hipotézis (Dollard és Miller)

frusztrált személy (céljaiban akadályozott, vagy stressz): kellemetlen emocionális arousal
- segítség/agresszió/visszahúzódás/nagyobb erőbedobás/érzéstelenítés (kábítószer, alkohol)
- a legsikeresebb akció lesz a válasz, ellenséges helyzetben agresszió lesz a sikeres
- később is agresszívek lesznek

Stressz

Ha valamilyen fenyegetettséget észlelünk, ha szervezetünket hirtelen valamilyen szokatlan terhelés éri, pl. jeges vízbe esünk, megégünk, vagy megtámadnak minket, testünk automatikusan előkészül a veszedelemre. Ezt akut stresszreakciónak nevezzük. A menekülő vagy támadó helyzethez energiára van szüksége a szervezetnek. A stresszriadó különböző folyamatokat indít be, melyek először élettani, majd lélektani változásokat eredményeznek.
a) Élettani reakciók:
- Aktiválódik a vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus ága, amit a mellékvesevelő hormon kiválasztása egészít ki. Hogy éppen a szimpatikus vagy paraszimpatikus idegrendszer kapcsol be az a külső és belső környezeti tényezők változásától függ.
- A vegetatív idegrendszer szimpatikus hatásaként megemelkedik a szervezet adrenalinszintje. A fokozott adrenalin-kiválasztás növeli a sejtek anyagcseréjét, ami a szervezetet nagyobb aktivitásra készteti. Stresszhatás alatt a pupillák kitágulnak, hogy növeljék a látómezőt, a bőr és a belek apró vérerei összehúzódnak, hogy a vért ezekről a területekről az izmokba vigyék, ahol ilyenkor nagyobb szükség van az oxigénre. Hogy a szervezet megnövekedett oxigénigényét kielégítsék, a szív ritmusa felgyorsul, több vért pumpál az izmokba, a tüdő pedig kitágul, hogy több oxigént vehessen fel.
Stressz következtében az erek összeszűkülnek, a vérnyomás megemelkedik, az izmok készenléti állapotban megfeszülnek. Az idegsejtek fokozott anyagcseréjének hatására nő az agyi aktivitás. Az eredmény tehát mind fizikai, mind szellemi értelemben ugyanaz: fokozott teljesítmény.
b) Lélektani reakciók:
- Egy természetében és időtartamában átlagosnak tekinthető stresszhelyzet esetén általában rövid idő alatt alkalmazkodik a szervezet, ez normál reakció. Ha azonban a stresszor folyamatosan, hosszabb ideig van jelen, vagy ismétlődik, a testi tünetek mellett olyan pszichés változások is történnek, melyek súlyosabb esetben akár kóros következményekkel járhatnak. Az ellenálló erőfeszítések sikerétől függően depressziót, végső megoldásként öngyilkosságot válthat ki.
- A stresszre adott leggyakoribb válasz a szorongás, és a félelem.
Korunk felgyorsult, rohanó életformájának mintegy „kötelező” kísérő motívumává vált e két érzelmi állapot. E kifejezéseket általában együtt használjuk, talán össze is keverjük, azonban meg lehet, és meg is kell különböztetni őket.
- A szorongás egy bizonytalan, tárgy nélküli félelem, kínzó, figyelmünket és gondolkodásunkat szétziláló, testi izgalmi tünetek sokaságát létrehozó, izmainkat görcsösen befeszítő állapot, amely kellemetlen, rossz, kártékony. Amikor pszichikumunk szorong, fantáziánk, képzeletünk által generált rémképek jelennek meg lelki szemeink előtt, meghatározhatatlan, legyőzhetetlen, sejtésszerű fenyegetésként megélve.
- A félelem hétköznapibb, és gyakoribb jelenség, mely a veszély ismeretét feltételezi. Akkor válik a szorongás félelemmé, mikor a fenyegetés külsővé válik, meghatározott tárgy, személy, szituáció hordozza. A félelemnek tehát van tárgya, míg a szorongásnak nincs.
- Ha e két válaszreakció működésbe lép és jelenléte állandósul – veszélyhelyzetben, vagy akár ok nélkül - testi-lelki tünetcsoportok jelentkezhetnek, önálló betegségek alakulhatnak ki. A szorongásos betegség fő fajtái: pánik betegség, kényszerbetegség, állatokkal, természeti környezettel, vérrel, injekcióval, egyéb orvosi beavatkozással kapcsolatos fóbiák, szituatív félelmek, poszttraumás stresszbetegség (PTSD), generalizált szorongásos zavar, evési zavarok, inkontinencia, stb.
- Egy másik általános reakció a stresszhelyzetekre a harag, amely agresszióhoz vezet. A frusztráció-agresszió hipotézis szerint, amikor egy személy erőfeszítését egy cél elérésében megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely a személy viselkedését a frusztrációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja. Bár a kutatások kimutatták, hogy az agresszió nem elkerülhetetlen válasz a frusztrációra, de bizonyára egyike azoknak. A nevelés folyamán szocializálódik az agresszió, így többnyire verbálisan, rejtve fejeződik ki. A közvetlen agresszió nem mindig lehetséges a frusztráció forrása felé, s ha a személy dühöt érez, de nem tudja mit támadjon, visszafolytja, vagy keres egy tárgyat, melyen kitöltheti haragját. A visszafojtott sorozatos agresszió szintén betegséghez vezethet.
- Ha a stresszfeltételek folyamatosak és az egyén nem küzd meg velük sikeresen, a fásultság depresszióba csaphat. A depresszió tehetetlen, reménytelen érzést kelt. A kellemetlen és befolyásolhatatlan, vagy annak tűnő események a tanult tehetetlenség elmélete szerint fásultsághoz, cselekvéshiányhoz, depresszióhoz vezetnek. Állandó, nagyfokú munkaterhelés a munkától való visszahúzódást eredményezheti vagy, ha már megtanultuk, hogy egy helyzet ellen nem tehetünk, akkor más helyzetben már nem is próbálkozunk.

Biológiai tények

- az androgén (pl. tesztoszteron) hormonok növelik az agressziót
- monoaminooxidáz (MAO)-A jelenléte csökkenti az agressziót
- páros amygdala irtás agresszió hiányt eredményezett oroszlánkölyköknél

Erich Fromm agresszióelmélete

Az ember fél a szabadságtól, és ebből a félelemből két reakció születhet:
- le akarjuk győzni a világot, uralkodni akarunk rajta (autoriter vagy szadisztikus személyiség)
- hagyjuk, hogy a világ uralkodjon felettünk (mazochista személyiség)

Az elbizonytalanodott egyén kész lemondani a félelmeit kiváltó szabadságról, s menekülése során úgy érzi, hogy révbe jutott, oltalmat nyert, ha valamilyen csoportba konformista módon betagolódhat. Ha alkalmazkodhat és alávetheti magát a kollektivitás, illetve az azt megszemélyesítő vezető akaratának, szabályainak.

Anna Freud elmélete az elhárító mechanizmusokról

Freudi értelemben a frusztráció akadályoztatást jelent, és a frusztrációra a személyben elhárító mechanizmusok keletkeznek.

Az elhárító mechanizmusok megakadályozzák az ént érintő mozzanatok felismerését és fenyegetik az önértékelést, és ez stresszt és/vagy szorongást okoz. Ha nincs elhárító mechanizmus a frusztrációból agresszió vagy autoagresszió lesz, az elhárító mechanizmusok agresszív „íze” azonban érezhető, és a mechanizmusok nem jelentik az agresszió helyes csatornában való terelését (kanalizációját), és pszichés zavarokhoz vezethetnek.

Legalább húszféle elhárító mechanizmus van:

1. Tagadás: frusztrált helyzetben a személy dühöt érez, majd igazságtalanságot észlel
2. Disszociáció: a személy a kellemetlen élményt kellemesnek véli (gyakori bűnözői hozzáállás)
3. Projekció: saját indulataim másokra való kivetítése. Sigmund Freud szerint ez az érzelmek is igaz lehet, ilyennek lehet értelmezni az elvakult szerelmet, továbbá ezen a jelenségen alapszik a Rorschach teszt.
4. Fantázia: ahelyett, hogy szembesülnék saját hibáimmal, mesevilágban élek
5. Izoláció: szigorú önellenőrzés, távolságtartás „nem adok támadási felületet”
6. Hasítás: szélsőségekben való gondolkodás, valami vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz, ez felment a felelősség alól és komfortérzetet okoz
7. Passzív agresszió: valaki elvállal valamit, és mégsem teszi meg (nem tud előre nemet mondani)
8. Leértékelés: omnipotencia, én mindenkinél fontosabb vagyok, nagyon fontos vagyok, az én bajom a legnagyobb
9. Elfojtás: pszichoanalitikai kulcsfogalom: a tudattartalom tudattalanítása, bizonyos indulat nem kerülhet a felszínre, tabuvá válik
10. Elnyomás: lényegében ugyanaz, mint az előző, azzal a különbséggel, hogy a tudattartalom jelentőségénél fogva nem fojtható el, tudatosan kell harcolni a felbukkanása ellen
11. Kompenzáció: helyettesíteni valamivel, pl. kis testmagasságot gyúrással orvosolni
12. Intellektualizáció: mindent a szigorú elméletek szerint megmagyarázni
13. Introjekció: a projekció ellentéte, éppúgy hisztérikus reakció, mint az
14. Racionalizáció: zavaróan téves megmagyarázás, ilyenkor szokott ”a szög kibújni a zsákból”, önáltatás
15. Regresszió: visszacsúszás egy korábbi személyiség fejlődési szakaszba frusztráció hatására: a hang elvékonyodása, sírás, körömrágás stb.
16. Fixáció: a regresszió állandósulása (pszichotikus állapot lehet!)
17. Reakcióképzés: a valóban megélt érzelemmel ellentétes reakció mutatása (túl barátságosak, nyájasak vagyunk a főnökünkkel)
18. Szimpatizmus: sajnáltatás
19. Szomatizáció: testi tünetképzés: „remegek az idegtől”, hasmenés, gyomorfekély, tick, szemölcs stb.
20. Távolítás: két összefüggő tényező távolítása, „ennek semmi köze nincs hozzád…”

Aaron T. Beck kognitív elmélete

Az ember mindig énközpontúan gondolkodik, és ezért tévedésekbe esik, ennek következtében kognitív torzítások alakulnak ki, amely szerint a rossz tettre adott válasz csak a megtorlás lehet. Egyes félreértések (tisztán kognitív torzítás miatt) újabb félreértést szülnek, a feszültség egyre inkább fokozódik, egészen az agresszióig. Tehát az agresszív reakció kognitív torzítás eredménye, a gondolatok átstrukturálásával a viselkedést meg lehet változtatni, ez a kognitív behaviorista terápia lényege.

Segítségnyújtás és bántalmazás

2006-04-28T07:39:00.000-07:00

Rajz Catherine "Kitty" Genovese-ről
Kitty gyilkosa, Winston Moseley

Segítségnyújtás és bántalmazás (Kitty Genovese eset)

1964 március 3-án 3:15-kor a 28 éves Kitty Genovese New York Queens negyedében leparkolt az autójával, és gyalog hazafelé indult. A sötétben Winston Moseley megtámadta, megerőszakolta, többször megszúrta, majd a sorsára hagyta. A rendőrségi jegyzőkönyvek szerint az esetet 38-an nézték és hallgatták végig, ugyanis Kitty Genovese hangosan üvöltött és könyörgött az életéért. Mindezek ellenére a rendőrséget csak 03:50-kor hívták, és a rendőrök két percen belül a helyszínen voltak, de Kittyt már nem tudták megmenteni. A fiatalasszony a saját lakása ajtajáig kúszott el, miközben segítségért kiáltott, közben Winston Moseley elmenekült, majd visszatért, feltört egy autót, beült, és a párás ablakon keresztül figyelte a haldokló asszonyt, 03:40-kor kiszállt a kocsiból, és ismét, több késdöféssel bántalmazta az áldozatát, az egyik lábán halálos sebet ejtve, majd ismét megerőszakolta. Ekkor valaki kikiáltott az egyik ablakon, hogy „hagyd azt a lányt…”, de a rendőrséget csak percekkel később hívták. A tanúk úgy nyilatkoztak, hogy mindannyian azt hitték, hogy valaki már kihívta a rendőrséget.
Hasonló körülmények között két gyilkosság történt 2004-2005 telén Budapesten a Városmajorban.
A 29 éves Winston Moseleyt először halálra ítélték, majd az ítéletét több száz évre mérsékelték, és az Attica börtönbe szállították. Moseley olyan betegséget szimulált, amit a börtönben nem lehetett ellátni, ezért három felügyelő kíséretében külkórházba szállították, ahol lefegyverezte az őreit, őket és egy házaspárt túszul ejtett, és az asszonyt a férje előtt megerőszakolta, és életveszélyesen – késszúrásokkal – megsebesítette. Moseleyt a tettéért életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítélték (Mosley korábban bevallotta, hogy nem csupán Kitty Genoveset ölte meg, továbbá Moseley családos, jó módú mérnök volt.)
Moseley ítélete alatt az amerikai médián keresztül fejtette ki a véleményét. „A bűncselekmények áldozatai hamar megszabadulnak, az elkövetők tovább szenvednek.”. Moseley valószínűleg részt vett a hírhedt atticai börtönlázadásban. A lázadás véres eseményei hatására a következőt nyilatkozta: „A börtön a jelenlegi állapotában eleve egy gonosz hely, ahol a bebörtönzött személyek rendszeres és nyilvános megsemmisítése zajlik.” Moseley Foucault-hoz mérhető hidegséggel nyilatkozik a szabadságvesztés büntetésről. 2005-ben a bíróság elutasította a feltételes szabadságra való bocsátását.

Latané és Darley magyarázata szerint Kitty Genovese azért nem jutott segítséghez, mert a felelősség megoszlott. Kísérletben szimulálták a helyzetet. Egyetemista diákok hallgatói önkormányzati ügyekről „beszélgettek” úgy, hogy nem láthatták egymást. A kísérletben valójában egy személy vett csak részt, a többi beszélgetés magnóra volt rögzítve. Ekkor az egyik diák epilepsziás rohamot „kapott”, és segítséget kért. Minél többen „tudtak” a rohamról, annál kevesebb volt a segítség nyújtási hajlandóság.

Anna Siniate a livániai vilniusi egyetem tanára zsidó gyerekeket látott el élelmiszerrel a háború idején, úgy, hogy azt mondta a hatóságoknak, hogy a gettókba azért megy be, hogy a kikölcsönzött könyveket visszavegye. Tette lelepleződött, és Auschwitzban halt meg.

A segítségnyújtás és az agresszió egyaránt szociális helyzet, és a motívum és a norma értelmezése eredményezi, hogy az egyén hogyan fog cselekedni (segít vagy bánt). A következők szabályozzák az egyén cselekedetét:
- észlelés és értelmezés
- konkrét jutalom
- példakövetés
- társas normák

A proszociális viselkedés mások megsegítésére irányuló viselkedés, ami minden esetben társas jutalommal jár.

Az altruizmus mások megsegítése személyes jutalomra való törekvés nélkül.

Az agresszió szándékos károkozás másoknak.

A segítségnyújtás lehetősége kérdéseket vet fel a segítségnyújtóban, és ezek a kérdések mindene esetben a társas helyzet értelmezéséből adódnak.

A segítségre szoruló személynél a következőket mérlegelik az emberek:
- megérdemli-e ez az ember, hogy segítsünk neki? (vagy saját magának köszönheti a helyzetét?) – ez tipikusnak mondható attitűd a hajléktalanokkal vagy a fogvatartottakkal szemben „nem kellett volna bűnözni…”, „nem kellett volna annyit inni…”
- kontrollálhatóság: tud-e saját maga segíteni magán – ez negatívan jelentkezhet szintén a rabokkal, a hajléktalanokkal vagy a kábítószer-fogyasztókkal szemben: „nem igaz, hogy vissza kell esni, aki akar, az talál munkát a szabadulása után…”, „a hajléktalanok lusták, jó nekik úgy, ahogy vannak…”, „szerintem bármilyen drogról le lehet állni…”
- hasonlóság: mennyire ítéljük az adott személyt hozzánk hasonlónak – a börtönben egyes nevelők néha túlságosan a szívükre vesznek egy-két ügyet, és a fogvatartottnak mindenképpen segíteni akarnak, még akkor is, ha ez jogszabályilag nem lehetséges, ennek az oka az lehet, hogy a helyzetet a saját helyzetükkel mérik össze, és nagyon hasonlónak találják.

A segíteni akarás a következőkön múlik:
- a jutalom, a költség és a kockázat kapcsolata
- érzelmi költségek
- fájdalom- vagy részvétenyhítés
- egyéni képességek
(természetesen ezen tényezők valenciáját mindig a kogníció szabályozza)

A bűntudatos emberek több segítséget nyújtanak másoknak, hogy ezzel a bűntudatukat enyhítsék. A bűntudat pedig általában a hazugság eredménye.

Normák, amelyek elősegítik a segítségnyújtást:
- viszonosság
- igazságos közösségi elosztás
- társas felelősség

A családi élet szentsége mint norma nem segíti elő a segítségnyújtást. Az emberek nem akarnak beleavatkozni a családi ügyekbe. Ez az elharapódzó családon belüli erőszak egyik társadalmi (vagy társas) oka.

A proszociális viselkedésformák növelése a társadalomban:
1. A félreérthetőség csökkentése
2. A segítőkész énkép erősítése
3. A rászorulttal való azonosulás elősegítése
4. A segítő viselkedésformákat támogató normák oktatása
5. A segítségnyújtás normáinak aktiválása
6. A felelősség összpontosítása

Mivel a börtönbüntetés egyik célja az izoláció, másik célja a rehabilitáció, és mind a kettő proszociális, azaz a társadalom érdekét szolgálja, a börtönbeli humánus légkör eredményes és gazdaságilag, szociálisan és pszichésen kifizetődő.
Nyugat-európai példák mutatják, hogy a büntetés-végrehajtás sokkal inkább a szociális ágazat része, mintsem a bűnüldözésé.

A szociálpszichológia alapvető kísérleteinek börtönbeli értelmezése (A konformizmus két további definíciója)

2006-04-28T05:49:00.000-07:00

Ian Brown a Stone Roses nevű zenekar énekese börtönbe kerülés előtt és a szabadulása után. Milyen "börtönjegyeket" fedezhetünk fel az egykori fogvatartott arcán? Brown szabálysértésért került 1998-ban a manchesteri Strangeways börtönbe, ahol négy hónapot ült. Szabadulása után több évvel nyilatkozta, hogy a börtönben látott erőszek beteggé tette, és traumákat szenvedett el. "Láttam egy gyereket, aki két billiárdgolyót húzott egy zokniba, és azzal egy másik gyereket fülön vágott. A csávónak akkora lett a füle, mint egy tálca." "Éjszaka az ajtóm repedésén át láttam, hogy börtönőrök baseball ütővel szaladnak, hogy adjanak valakinek." Mi vezethet a börtönben ilyen cselekedetekhez?

1 . Robbers Cave

Muzafer Sherif, az oklahomai egyetem tanára, 1954-ben végezte el a Robbers Cave kísérletet. A vizsgálatban 24 fehér protestáns (WASP) fiú vett részt, mindannyian 12 évesek. Sherifék két csoportot alkottak a fiúkból, és az egyik a „Sasok”, a másik a „Csörgőkígyók” nevet kapta. A csoportok tagjai már ekkor csalónak vélték egymást, és önként kérték a versengés lehetőségét. A kísérletvezetők ezek után csoportfrusztrációt generáltak, és egy egyszerű verseny után a győzteseknek medál- vagy tőrjutalmat adtak, ekkor még inkább erősödött a versengés. A csapatok zászlókat varrtak maguknak, nem ettek együtt, ellopták egymás zászlóját és csúfneveket ragasztottak egymásra. Sherifék ekkor enyhíteni próbálták a csoportok közti rivalizációt, és közös filmnézést, és babgyűjtést szerveztek, de ezek nem voltak eredményesek, mert a csoportok itt is versengtek.
Sherifék végül úgy tudták kibékíteni a két csoportot, hogy egy közös célt határoztak meg, ami csak akkor volt teljesíthető, ha mindeni egyenlő mértékben járul hozzá az eredményhez (egy mozielőadáshoz pénzzel kellett hozzájárulni), vagy olyan feladatot határoztak meg, ami az egész közösség érdekeit szolgálja, és annak teljesítéséhez mindenki a saját képességei szerint járulhat hozzá (a gyerekeknek az ivóvíztartályt kellett megjavítaniuk).

A kísérlet eredményei a következők:
- a gyerekek közötti rosszindulatú megnyilvánulások minden esetben sztereotipikusak (leegyszerűsítettek) voltak,
- a szociális hierarchia versengő helyzetben azonnal és spontán kialakult
- a kísérlet előtt kötött hosszú barátságok szűntek meg
- a gyerekek szocio-okönómiai státusa ugyanolyan volt, mégis konfliktus alakult ki

Tanulságok a börtönre nézve:

- a fogvatartott csoportok közti rivalizáció természetes jelenség, ami a mesterséges szegregáció miatt kiélesedhet
- a fogvatartottak és a fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó személyek között versengéses helyzet alakul ki a börtönben
- a börtönben az a menedzsment stratégia a lehatékonyabb, ami a személyzetnél és a fogvatartottaknál eléri, hogy egy közös cél érdekében fogjanak össze, ezek a közös célok pedig a következők lehetnek:
- tiszteletteljes kommunikáció
- a börtönártalmak csökkentése
- bizalmi légkör
- a reintegráció optimalizálása

2. Schachter-Singer kísérlet

Schachter és Singer a Minnesotai Egyetemen végezték híres „Suproxin” kísérletüket, amellyel igazolták az érzelem kétfaktoros elméletét. A kutatók újsághirdetésben kerestek olyan személyeket, akik segítenének egy bizonyos Suproxin nevű szer a látásra való hatását kimutatni. A vizsgálati személyek valójában vagy adrenalint („szer”) vagy sós vizet („palcebó”) kaptak injekción keresztül, a Suproxin csak fantázianév volt. Az adrenalin hatása a megnövekedett pulzus és vérnyomás (arousal).
Négy csoportot alkottak a következők szerint:
1. A vsz-ek megkapják a szert, de nem kapnak róla információt
2. A vsz-ek magkaják a szert, és információt kapnak („a szer hatására megnövekszik a pulzus és a vérnyomás”)
3. A vsz-ek megkapják a szert, és rossz információt kapnak („enyhe fejfájást fognak érezni”)
4. A vsz-ek placebót kapnak
Beépített személyeket instruáltak, és úgy tettek, mintha ők is megkapták volna a szert.
Ezek után a beépített személyek dühös vagy eufórikus helyzetet szimuláltak a vsz.-ek társaságában.

Az eredmények a következők voltak:
1. Ha személy észleli az arousalt, de nincs azonnali magyarázata a kogníció fog dönteni, azaz úgy fog viselkedni, ahogy a másik személy viselkedését észleli.
2. Ugyanakkor, ha a személy tudja a magyarázatot az arousalra, más magyarázattal nem fog élni.
3. Azon érzelmi reakcióhoz, ami már előzetesen egyszer kiváltódott nem elég a kogníció, hanem valós arousal is kell.

Az érzelem két faktora a set (helyzet) és a setting (beállítódás), ez a set-setting elmélet, aminek a kábítószer hatásmechanizmusát tekintve hatalmas jelentősége van, de a börtönhelyzetre a következő tanulságok vonhatók le:

1. A börtönhelyzet önmaga (a zártság és a totális intézményből eredő fizikai vagy társas jelenségek) nem biztos, hogy agresszív, hanem a börtönbeli interakciós helyzetek értelmezése (kogníciója) az. Magyarán: a börtönbeli érintkezésekből sok félreértés adódhat, és ezeket a félreértéseket a börtönstressz miatt nehéz kimagyarázni.
2. A börtönbeli drogfogyasztás a zárt és agresszív közeg miatt kifejezetten veszélyes.

3. Hastorf és Cantril kísérlete

Az 1954-ben végzett kísérletben két egyetem hallgatói egészen máshogyan ítélték meg az ellenfél és a saját focicsapat viselkedését, amikor a meccset lejátszották nekik. Mindkét csoport a saját csapatot sportszerűnek, míg a másik csapatot durvának és agresszívnak minősítette, pedig a kísérletvezetők nagyon gondosan válogattak ki egy olyan meccset, ahol az eredmény és az egymás ellen elkövetett szabálytalanságok száma is egyenlő volt.

Börtönbeli tanulság: a fogvatartottak és személyzet közti konfliktus értelmezése hasonlóan zajlik, ezért mindenfajta versengési helyzetet kerülni kellene. Pl.: a fogvatartottak rendszeresen, és akár illegálisan „gyúrnak” a zárkájukban. Észlehető, hogy a személyzet tagjai is erélyesen építenek testet. Ez a helyzet csak versengést és rivalizációt eredményez két olyan csoport között, ahol ez elvileg elképzelhetetlen, mivel a fogvatartottaknak be kell tartaniuk a személyzet utasításait.

4. Solomon Asch „vonalkás” kísérlete

A híres, 1958-as kísérletben a csoportnyomás hatására változott meg a percepció. Itt a konformizmus kényszeres normakövetésként jelentkezett, hiszen a beépített vsz-ek sajátos normákat követtek. A kezdeti kísérleti feltételeknél 8-10 fős csoportokból csak egy személy volt valódi vsz, a többi személy beépített volt, ekkor a vsz-ek 74%-a mondott rossz választ. A kísérlet után a vsz-ek elmondták, hogy:
- valójában nem hittek a rossz válaszban,
- vagy: el is hitték, hogy igaza van a többségnek.
Ha a vsz-ek mellé „szövetségest” állítottak, aki szintén a jó választ adta, a rossz válaszok aránya csökkent, ellenben a kísérlet egy variációjában a nyíltan ellenszegülő kisebbség (3-4 fő) is képes volt meggyőzni a többséget.

Az eredeti kísérlet leírása a wikipediáról letölthető:
Asch kísérlet

Börtöntanulságok:

1. Egyes fogvatartotti normák illogikusak, és ezeket a fogvatartottak többsége a fenti magyarázatok miatt követi
2. A börtön által a fogvatartottak számára felállított normákat a fogvatartottak nem azért nem követik, mert azokat esetleg nem vallják, hanem mert a fogvatartotti csoportnyomás erélyesebb.
3. A személyzetnél is ugyanez a helyzet, és a konfliktus különösen akkor kiélezett, amikor bizonyos helyzetben a fogvatartottak sorsáról kell dönteni, és a szervezeti normák kifejezetten ellentétesek a helyes döntéssel, ugyanakkor következetesnek kell maradni. Számos interakciós helyzetben nehéz megmondani a fogvatartottnak az igazságot, mert a kimondott szó lesz a korlátozás (pl. nem mehet a fogvatartott büntetés félbeszakításra), ilyenkor mindene esetben őszintének kell maradni annak érdekében, hogy a döntésmechanizmus végéig következetesek maradhassunk. Azonban más normák érvényesülnek a döntésmechanizmus mindegy egyes fokán.

5. Stanley Milgram „áramütéses” kísérlete

Milgram a híres Yale-csoport kiemelkedő képviselője volt. Kísérletével azt bizonyította, hogy az emberek bizonyos feltétek megléte mellett a tekintélynek akkor is engedelmeskednek, ha a követelmény súlyosan normaszegő és irracionális.
A vsz-ek valóban halálos, vagy még súlyosabb erejű áramütéssel büntették azokat a beépített személyeket, akikről azt hitték, hogy így nagyobb hatékonysággal képesek idegen szavakat tanulni. A helyzet nagyon emlékeztet a büntetés-végrehajtási szituációra, pontosabban arra, hogy a fogvatartottat a társadalom büntetés kiszabasásával próbálja jó útra terelni, és a büntetést voltaképpen a büntetés-végrehajtási szervezet végrehajtó állománya teljesíti.
Az eredeti kísérletben a vsz-ek 65 %-a engedelmeskedett a halálos utasításnak a következő feltételek esetén:
- az utasítást kiadó hatalom legitim (a vsz-ek hittek a vizsgálatvezető személynek)
- a tekintély vállalja a felelősséget
- az engedelmességi norma hozzáférhető („ön előtt nagyon sokat végigcsinálták a kísérletet”)
- a többi norma kevéssé hozzáférhető („a kísérlet nagyon fontos, végig kell csinálnia”)
Ugyanakkor, ugyanúgy, mint az Asch kísérletben a vsz-eknek következetesnek kellett maradniuk, az engedelmességük önmagát fokozta, és így csökkentette a kognitív disszonanciát (lásd első féléves tananyag).
A vsz-ek az áldozatot kezdték hibáztatni, és úgy gondolkodtak, hogy „mindeni azt kapja, amit megérdemel”. Az áldozatok viktimizálódtak, azaz negatív előjel került a tulajdonságaik elé. Lerner ebből a jelenségből vezette le az igazságos világba vetett hit elméletét, amely azt mondja, hogy a csekély önbizalommal rendelkező emberek azt hiszik, hogy a világ igazságos, és nem magukban keresik az igazságot.

Az eredeti kísérlet leírása a wikipediáról letölthető:

Milgram kísérlet

Börtönbeli tanulságok:

1. A zárkaközösség a tekintélyelv alapján működik, és a zárkákon belüli durva atrocitások a fenti tényekkel magyarázhatók.
2. Börtönlázadások esetén az agresszió eszkalálódhat (Milgram kísérlete későbbi, mint Zimbardo szimulált börtön kísérlete, ami a harmadév tananyaga)
3. A börtönvezetés (vagy minden vezető beosztású személy) legitim viselkedése és hitelessége kulcskérdés a börtön agresszív légköre szempontjából.

Normák és viselkedés

2006-04-16T13:49:00.000-07:00

Tipikusnak mondható magyar zárkabelső. Figyeljük meg a normák tárgyiasulásait. A falon lévő képek tükrözik a fogvatartotti csoport (szűkebben talán a zárkaközösség) értékrendjét. A kép bal oldalán rabruhák, valamint civil alsóneműk, amik humánus okokból saját tulajdonúak. A képek között maszkok is találhatók, amik nyílván a helyi szakkörben készültek. Milyen egyéb hivatalos és fogvatartotti normát fedezhetünk fel a képen?

Normák és viselkedés

A normák a csoport viselkedését külső kényszer nélkül is irányítják. Ez azt jelenti, hogy normák nem jelentenek kényszert, és a csoport tagjai akaratukat fejezik ki a cselekedeteikben. Legalábbis úgy tűnik.

A normákat büntetések és jutalmak erősítik, de sokkal nagyobb a csoportnyomás szerepe. A büntetés-végrehajtási szerveknél a fogavatartottak normáit - jogszabályi keretek között – jutalmakkal és fenyítésekkel próbálják alakítani. A fogvatartotti csoportokban keletkező normák azonban erélyesebb hatást gyakorolnak a magatartásra, mint a jogszabályi lehetőségek.

A büntetés/jutalmazás koncepció egyrészt behaviorista, másrészt pedagógiai szemléletet tükröz a jogszabályban. A behaviorista szemléletnek elsősorban történelmi okai vannak (Pavlov és Vigotszkíj munkássága, ami a szovjet és a kelet-európai pszichológia alapjait képezték), másrészt azon az elven alapszanak, hogy az emberi viselkedés mérhető. Az előző félév során tanultuk, hogy az utóbbi állítás képtelenség.
Nem szabad azonban arra gondolni, hogy a büntetés-végrehajtáson belül a pedagógiai és jogi célok nem működhetnek, hiszen ezek még így is rendkívül tágas mozgásteret biztosítanak.

Csoportnyomás

1. megerősítés: „csináld, különben…”
példa: a zárkában a fogvatartottat arra kényszerítik, hogy legyen tagja valamilyen csoportosulásnak, különben kiközösítik, végül is a span rendszer lényege ez
2. internalizáció: „ezt helyesnek vélem, tehát ezt teszem…”
példa: a fogvatartott egy idő után belátja, hogy dolgoznia kell a börtönben, hogy gyorsabban teljen az idő
3. konszenzus: „te ezt teszed, úgyhogy én is ezt csinálom…”
példa: az egyik fogvatartott sokat jár a nevelő nyakára, jutalmat kap, ezért a másik fogvatartott is ezt teszi
4. gyakori aktiváció: „valami arra késztetett, azért tettem…”
példa: „én nem vagyok hibás, kényszerítettek, bezsaroltak, beterrorizáltak…”
5. cselekvésheurisztika: „azért teszem, mert megkönnyíti a dolgomat…”
példa: a börtönben sokkal könnyebb az erőszakos rabtársaknak „bealázkodni”, és beküldetni az edzőcipőt, mintsem ellenállni

Láthatjuk, hogy nem minden példa negatív (2. példa). Számos fogvatartottnál érzékelhető az értelmes munka iránti igény (segítenek az árvíz idején stb.)

Amikor a normák felülkerekednek az egyéni motivációkon, kialakul az egyéniségvesztés. Minél totálisabb egy intézmény, annál kifejezettebb az egyéniségvesztés. Le Bon már 1920-ban kimondta, hogy az egyén viselkedése a tömegben megváltozik. 1970-ben Zimbardo kísérletben mutatta ki, hogy az anonimintás növeli az agressziót, kísérletében a csuklyába öltöztetett egyetemisták gyakrabban adtak áramütést a beépített kísérleti személynek (lásd: Klu Klux Klan és az 1985-ös brüsszeli futballtragédia).

Fontos azonban, hogy a cselekvés összhangban áll az aktuálisan hozzáférhető normával is. Johnson és Downing 1979-es kísérletében az ápolónői maszkot viselő vsz.-ek segítőkészebbek voltak, mint a maszkot nem viselők, ugyanakkor a KKK süveg ugyanazt váltotta ki, mint Zimbardo kísérletében.

A fenti eredmények tekintetében a büntetés-végrehajtás szervezeti deuniformizációja indokolt. Indokolt továbbá a fogvatartottak teljes néven való szólítása (nem tegezése, vagy csak vezetéknéven való szólítása).

A társas viszonyosság normája

- kötelező viszonoznunk azokat a javakat, szolgálatokat és engedményeket, amiket mások ajánlanak fel a számunkra. A kéretlen szívességtétel ilyen szempontból tehát agresszió.

Becsapott ajtó módszer

- túl nagy kérés után a kisebbik kérésnek engedelmeskedünk

A társas elkötelezettség normája

- az ígéretek betartása, tiszteletben kell tartani a megállapodást, és a vállalt kötelezettségeket teljesíteni kell

Alacsony labda módszer

- a szívességnek rejtett költségei is vannak, de még ekkor is tartjuk hozzá magunkat, lényegében a befolyásoló személy bebiztosít egy kérésre vonatkozó megállapodást, majd ezt követően növeli a megállapodás tiszteletben tartásának költségeit.
példa: a fogvatartott megkéri a felügyelőt, hogy takaríthasson a folyosón, de a seprű egy másik zárkában lévő fogvatartottnál van, akinek „csak” beadna egy doboz cigit (megtörtént eset: a dobozban füves cigi volt.)

Normák és konformitás

2006-04-16T09:37:00.000-07:00

Önkárosítás a börtönben. A falcolás és a nyelés, amiket gyakran szoktunk teátrális (színpadias)vagy utilitárius (célirányos) öngyilkossági kísérletnek nevezni, valabón az, ami. Fontos azonban tudni, hogy az ilyen tipusú önkárosításoknak a motivációs háttere legalább három tényezőből áll:

- az egyén érdeke (pl. hogy megszabaduljon a kártyatartozásából eredő fenyegetéstől)

- az aktuális totális intézmény (pl. nem tudja a problémáját elmondani, mert a problémájával nem foglalkozik senki, vagy nincs arra hivatott személy, hiszen az orvos csak a sérüléssel foglalkozik, a nevelő a kérelemmel, a felügyelő pedig a házirend betartásával stb.)

- a fogadó totális intézmény diszfunkciója (pl. tudja a fogvatartott, hogyha befalcol, akkor a börtönkórházba kerül, és ott fidizhet. Fidizés: férfi-női tiltott kommunikáció a börtönben a fogvatartottak között)

A börtönbeli önkárosítás alapvető oka az utóbbi kettő tényező, és ezek a tényezők a börtönbeli agresszív normákból eredeztethetőek.

A konformitás és normák

Konformizmus

röviden: A hasonlóság tudatos keresése

hosszan: A hasonlóság meghatározott fokának tudatos keresése, amelyet
- a többség,
- az autoritás
- vagy az általános status quo
sugall.

A többség a csoport számbeli fölényben lévő részét jelenti. Az autoritás ennél általánosabb: a fölény nem biztos, hogy számbeli, hanem lehet jogszabály által meghatározott, gazdasági értelemben érvényes, vagy az erőviszonyokra is érthetjük.

pszichológiai definíció:

A csoport tagjának attitűdjei, viselkedései és nézetei bizonyos fokon igazodnak a csoport nézeteihez. Ennek a jelenségnek a foka a konformitás. A csoport az egyén tudattalan folyamatok által, vagy szociális nyomás által befolyásolja.

Fontos tudni börtönviszonylatban:
1. A fogvatartotti programok reintegrációs célja nem érvényesülne, ha a konformitás általános jellegű lenne, azaz ha nem lennének fokozatai.
példa: higgyünk abban, hogy a fogvatartottak nem csupán a jogszabályi előnyökért vesznek részt a programokban, hanem valóban a saját érvényesülésük érdekében
2. A fogvatartotti populáció összetétele befolyásolja a fogvatartói populáció összetételét. Ugyanakkor a társadalom határozza meg, hogy kiből lesz fogvatartott (szimbolikus interakcionizmus lásd az agresszióelméleteknél).
példa: a magyar börtönökben - arányaiban - sok a roma, ennek következtében a személyzet körében felerősödhetnek a rasszista tendenciák
3. A fogvatartók konformizmusa vezethet a börtönbeli személyzet-rab agresszióhoz.
példa: hiába nem erőszakos egy őr egy olyan csoportban, ahol a többiek erőszakosak, a konformitás miatt ő is azzá fog válni
4. A fogvatartói konformizmus erősíti a börtön diszfunkcióit.
példa: az agresszív fogvatartói csoportok a társadalom bosszútudatát (retribúció: lásd a harmadikos tananyagnál) érvényesítik, de ez illegitim.

Normák

szociális norma: társas nyomásra kialakuló szerep(elvárás)a többi kulturális terméktől a szakcionálás különbzteti meg. (A kultúra szó a latin colere szóból ered, azt jelenti, hogy "művelni, ápolni egy szokást".) A normák legtöbbször nem racionálisak, nem bizonyíthatóak, és nem ismert az eredetük. A normák egyes társadalmi változásokat túlélnek.

Túlélési norma

Ha egy magatartásminta a túlélés érdekében jött létre, az esemény után fennmaradhat. A börtönben számos ilyen norma létezik. A személyzet körében például ilyen fennmaradt norma lehet az, hogy a fogvatartottakat értelemszerűen meg kell vetni. A fogvatartottak túlélő normái (például) a következők:
- egyes bűncselekmények elkövetőivel szemben ők fejtik ki a retribúciót (pl. szexuális jellegű
bűnelkövetők)
- az őrök alapvetően gonoszak
- nem bízok a társadalomban, mert az sem bízik bennem, és ezért bűnöznöm kell
- a börtön tömény szenvedés, ezért a szabadulás után bosszút fogok állni
- a szállítózárka (csurma) gonosz hely, lehúznak a többiek, és az őrök amúgy sem tudnak figyelni, ezért a szállítózárkában a lehető legtöbb kárt kell tenni

- "ne csak őrizd, gyűlöld is" - Bibó István ezt a feliratot csak két helyen látta.

Láthatjuk, hogy a fogvatartottak túlélési normáit a börtön speciális társas nyomása jobban
befolyásolhatja, mint az antiszociális szocializációjuk. Ezért is lenne a alapvető cél a börtönáratalmak csökkentése.

A normák sokkal észrevehetőbbek, ha megszegik őket, sőt idegen kultúrákban jobban érzékelhetők.

A normákkal való azonosulás szintjei és következményei
1. Aki eltér, azt szankcionáljuk
2. Aki eltér, az excentrikus, deviáns vagy stigmatizált
3. A normák alternatívái nem egyenlőek a normákkal (demoralizmus: pl. a másság elvetése)

A normák típusai
1. morális normák: erkölcsi hiányosságnak vélik a megszegésüket, a szankció erős büntetés
2. szokások

A normák funkciói
- ellenőrzés
- kapcsolattartás
- referencia csoport

Irving Janis: a csoportgondolkodás szimptómái

2006-04-16T07:06:00.000-07:00

Tipikusnak mondható börtönélet rajz. Figyeljük meg, hogy a rajzon milyen csoportnyomásból és csoportdöntésből eredő magatartási kényszerek (sztereotípiák: lásd másodéves tananyag) figyelhetők meg.

Figyeljük meg a következőket, és gondolkodjunk el, hogy ezeket miért kellett ábrázolni:
- csillogó padló
- takaró és törülköző
- hosszú haj
- kilátszó derék
- testtartás
- mutató ujj
- a cipő márkája
Milyen csoportfolyamatok eredményezhették azt, hogy ezek hogyan és mekkora felszólító erővel jelennek meg a rajzon?

(a fénykép forrása: http://users.onvol.net/98560/mdd_imaging/longin.jpg)

A csoportgondolkodás szimptómái (szimptóma: tünet vs szindróma: tünetegyüttes)

1. a sebezhetetlenség illúziója
2. a csoport moralitásába vetett megkérdőjelezhetetlen bizalom
3. a csoportdöntés kollektív racionalizációja
- pszichológiai racionalizáció: logikusnak tűnő érvelést használunk egy döntés megindoklásához, holott egyéb mentális folyatok is közrejátszottak (lásd: információ feldolgozó mechanizmus, előző félév)
- szociológiai racionalizáció: a tradicionális társadalomból, optimális működésű társadalom lesz (pl. rendszerváltás)
4. külső csoport sztereotípiák
5. öncenzúra, a csoporttagok visszatartják a kritikát
6. az egyhangúság vagy az egyöntetűség illúziója, rossz konszenzushatás
- az emberek túlbecsülik a velük való egyetértést
- prevalencia torzítás: azt hisszük, hogy a saját véleményük egyezik a nagy többségével
7. a kívülállókra nehezülő direkt nyomás a konformitás felé
8. önjelölt őrök, akik megvédik a csoportot a negatív információktól

A csoportdöntés eredményei

1. a lehetőségek nem teljes körű felmérése
2. a célok nem teljes körű összegyűjtése
3. a preferált lehetőségek kockázatainak elhanyagolása (más mint a risk shift, lásd később!)
4. az elvetett ötletek, lehetőségek, újbóli felmerülése gátolt
5. szegényes információgyűjtés
6. a meglévő információ szelektív feldolgozása
- konfirmációs elfogultság: a prekoncepciónak engedelmeskedő információ feldolgozás
7. az előre nem látható eseményre (kontingencia) vonatkozó terv hibás kidolgozása

Javallatok a csoportgondolkodás ellen:

- ördög ügyvédje – olyan személy, aki nem ért egyet
- névtelen javaslatok doboza
pl.: online chat
kézenfekvő cáfolat (plauzíbilis deniabilitás): informális utasítás-végrehajtás lánc a vezető tudta nélkül (ezt a piramidális szervezeti kultúra erélyesen szankcionálja)
- általános vizsgáló – külső ellenőr, aki a szervezettől független
- disszenter papír (két csoporttag papírján az áll, hogy „nem értek egyet” véletlenszerűen)
- a blöffölés előrejelzése az elgondolkodás érdekében, később nem tárják fel, hogy mi volt a blöff, ez nagyon jól működik aszimmetrikus direktív helyzetben

A jelenség egy börtönszervezetet is érintheti:
pl. az ilyen helyzetekben:
- nagyberuházás
- rendkívüli esemény
- létszámleépítés
- helyi stratégia

A jelenség szinte minden esetben fennáll a fogvatartotti csoportokon belül, akár agresszív tetteket legitimizálhat. Az agresszív cselekmények legitimizációja ugyanakkor a személyzet körében is előfordulhat. Ennek az a kifejezett hátránya, hogy a személyzeten belül "klikkesedés" alakul ki. Az a személyzeti csoportosulás, amelyik elítéli az erőszakot, élesen el fog különülni a magát legitimnek tartó csoporttól.

Csoport polarizáció (= csoportgondolkodás kompenzáció)

A hajlamok kiélesedése csoportvita után. Olyan személy, aki nem vett részt a vitában, kevésbé lesz szélsőséges vagy radikális. A vitában részt vett személyek sokkal kockázatosabb és szélsőségesebb véleményen vannak, mint azok, akik nem vettek részt benne.
Risky shift: liberálisabb vagy konzervatívabb vélemény, mint a vita előtt, a csoportgondolkodás kompenzációjaként. Az attitűdök erősödnek vagy gyengülnek egy bizonyos attitűdtárgy irányában (pl. rassz vagy nemi előítéletek kifejezetten)

Irving Janis csoportgondolkodás elmélete

2006-04-16T04:43:00.000-07:00

Irving L. Janis (1918-1990)

Janis a Yale Egyetem professzora volt, és a történelmi és a közelmúltbeli eseményeket tanulmányozta. A hetvenes évek után a Challenger űrhajó katasztófája - és az a tény, hogy a katasztrófa elkerülhető lett volna - a 1986-ban az elméletét ismét előtérbe helyezte.

Csoport, norma és konformitás

A csoport-attribúció témakörét a múlt félévben végigjártuk. Most a saját csoporton és a társadalmi (szociológiai) csoporton belüli sajátos folyamatokról lesz szó.

A bv. szervezeti rendszere jogszabályilag is tagozódik:

- feladat jellege szerint: fegyveres szerv --- nem fegyveres szerv
- definíció szerint: állami szerv --- nem állami szerv (pl. NGO)
- államháztartáson belül: önálló költségvetési szerv --- nem önálló
- államigazgatáson belül: egyéb rendvédelmi szervek --- bv
- Szervezeten belül: op --- bv. szervek
- bv. szerven belül: vezetés – középvezetés – végrehajtás
- börtönpopuláció szerint: fogvatartotti klasszifikáció
- személyek szerint: állomány --- fogvatartottak
Mindezen csoportokban alcsoportok is vannak, melyek normák alapján – azaz nem jogszabályi alapon – működnek.

Irving Janis 1972-es csoportgondolkodás elmélete

A feladatok menedzselése és a döntésmechanizmus szempontjából kiemelkedő elmélet.

A csoportgondolkodás rossz vagy irracionális döntés hozatalát jelenti egy csoportban. Az irracionalitás az előbbi, jogszabályi rendszer által szabályozott normáktól való önkéntelen eltérést jelenti. A csoportban mindenki afelé a konszenzus felé törekszik, amit ő maga a csoporténak hisz. Később a döntést magát mindenki irracionálisnak tartja.
Janis a Pearl Harbor, a vietnámi háború és a Disznó öböl invázióval kapcsolatos amerikai kormányzati döntéseket vizsgálta. (De ilyen lehet a Nagy Imre kormány 56-os szerepvállalása, vagy az Ellenzéki Kerekasztal is.)

Mi kell a csoportgondolkodáshoz:

1. a csoport inzulációja
2. magas csoportkohézió
3. direktív vezetés
4. módszertani elvek hiánya
5. szociális és ideológiai homogenitás

6. stressz, külső nyomás, kevés remény a jó megoldásra